Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése

törvényein fundált szabadsága ezen Kerületben is helyre fog állítódni". 4 8 Bár az 182l-es kir. rendelet értelmében a hajdúkat fejadó fizetésére kötelezték, mégis azt tapasztaljuk, hogy a kerületi kormányzat ezt vagy nem akarta, vagy nem tudta keresztül vinni. 1822-ben a kerület megállapította, hogy egy bizonyos Tóth András Dorogról „a Fő Portiót, mint proprietárius nem fizeti, hanem a mi jószágai és földjei vágynák ... az azokért való adót" fizetni köteles. 4 9 1824­ben pedig arról értesülünk, hogy a böszörményi Balla successorok ,,kérik a múlt esztendőkről reájok tett fő adót azon az okon, mivel már Hajdú Hazafiak­nak Törvényesen vágynák esmérve, rólok levétetni és elengedtetni". 5 0 Minden­esetre a kerület igyekezett csökkenteni a törzsökös kategóriába tartozó sze­mélyek számát, mégpedig oly módon, hogy kötelezte őket származásuk töké­letes bizonyítására. A kétséges törzsökösök száma mindenesetre elég jelentős lehetett: „A Böszörményi Dicalis Conscriptiók Relatiójából az jővén ki, hogy nemes Böszörmény Várossában mind ez ideig sokan találtatnak a Hajdú Haza­fiságnak ususában lévő kétséges proprietáriusok vagy ugy nevezett Proteden­sek, kik ámbár a mult esztendőben már kötelességekké vólt légyen tétetve", hogy azt bebizonyítsák - ezt nem tették. Ezért a kerület olyan végzést hozott, „ha Törzsökös Hazafiságokat legitimálni nem fogják a jövő esztendőbeli Cons­criptiókor mint parasztok fognak conscribálódni". 5 1 A proprietáriusi jogállás elismerésénél a kerület szigorúan ragaszkodott az 1702-es összeíráshoz. „Meg­állapított Princípiuma ezen Kerületnek az hogy az 1702 Esztendőbéli Cons­croptio, azok mellett és respective azok ellen, a kik abban találhatnak tökéle­tes és megtzáfolhatatlan próba légyen." 0 2 A dorogi Daru famíliát azért nem mentik fel a főadó fizetése alól, mert az 1702-es összeírásban a libertinusok közt szerepelnek. Bár azt a „Telket, a melyet birnak a Várostól szerzették lé­gyen", 0 3 de nyilvánosságra jött, „hogy nem a törzsökös hajdúk közül való ­kérésétől örökre elmozdittatik". Hogy milyen számosan voltak olyan csalá­dok, akik a proprietáriusi jogállás előnyeit élvezhették, bár nem azok, újabb bizonyságot szolgáltat egy, a kerülethez érkezett bejelentés, amely szerint „bi­zonyos dorogi lakosok Gál András, Makszim György, Virágos György, Sza­káll Miklós, Prodi László és Barna Péter neveik az 1702 ik Esztendőben a Li­bertinusok között" található „mégis azoknak maradéki a fő adófizetés alóli im­munitálva vágynák". 5 4 A kerület felszólította Dorog városát, hogy nézzen utá­na a dolognak, s ha valóban áll a helyzet, akkor vessék ki rájuk az adót. A ne­meseket a kerület ugyancsak felszólította nemességük bizonyítására, csak a bi­zonyság alapján engedi el a fő adó fizetését. Bár találkozunk ilyen végzésekkel is: „Az esedező fő Adója ezen Esztendőről relaxáltatik, tudtára adatván egy­szersmind, hogy ha a közelebb következő Conscriptióig Nemességét hiteles Bi­zonyossággal legitimálni nem fogja több Attyafiaival edgyütt fő adó fizetés alá fognak vettetni". 5 5 48 HBL IV. A. 502/a 23. nro. 35. 49 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 161. 50 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 542. 51 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 243. 52 HBL IV. A. 502/a 23. nro. 160. 53 Uo. 54 Uo. 55 Uo. IV. A. 502/a 24. nro. 543. 87'

Next

/
Thumbnails
Contents