Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Nyakas Miklós: A Hajdúkerület társadalmi küzdelmei a XVIII. század végétől és polgári átalakulásunk kérdése
meritumon, mivel számos juhai vannak, kéri magát a Vachteri szolgálattól, melyre a Város által kénszerittetik fel szabadittatni." 2 2 Szintén „Böszörményi lakos Pap Gábor panaszolja, hogy őtet Ns Böszörmény városa ezen esztendőben gyalog csősznek megtette holott. . . már pásztorságot vállalt". 2 3 A kerület mindkét esetben elutasító határozatot hozott: „Az esedező mint gyalog ember, a gyalog Lakosok által telyesiteni szokott esztendei közönséges szolgálat terhét" köteles ellátni. 2 4 A zsellérek városi szolgálata mindenesetre olyan szempont, amelyet nem lehet elhanyagolni. Maga a kerület statútumban panaszolja, hogy „ . . . a városi szolgálatok alól is magokat külömb-külömbféle utakon és módokon elvonják: nevezetesen a nyári munkák idején idegen jurisdictiókba dologra kimenvén, egész nyáron által a városokon kivül dolgoznak s e szerént sem a városoknak sem a többi lakosoknak . .. hasznokra nincsenek". 2 u Látjuk tehát, hogy a telketlen lakosoknak - pontosan telketlenségük miatt - a kerület gazdasági struktúrájában komoly szerep jutott. Az általuk használt földek telekföldekké való átalakítása ezt a struktúrát alaposan megváltoztatta volna a birtokon belül levők rovására. Nem utolsó sorban ezért kellett a mozgalommal kíméletlenül leszámolni. A telkesek a nincstelenekkel szemben egységesen léptek fel, ez érthető is, hiszen közös érdekük volt a mozgalommal leszámolni. A telekkel rendelkező három réteg között azonban rengeteg volt az érdekellentét, ami hamarosan újabb, s még súlyosabb zavargásokhoz fog vezetni. Az a relatív társadalmi egyenlőség, ami a XVIII. század folyamán a telekbirtokosok közt a jogok és kötelességek tekintetében fent állott, végzetes veszélybe került. A harc a telekbirtokosok közt három fundamentális kérdésen robbant ki : a felosztott, illetve a felosztandó földekben való részesedés, az adóterhek hordozásának mikéntje, a közigazgatási hatalom birtoklása mind olyan kérdés, melynek rendezése egyik réteg számára sem közömbös. Ha valamely réteg a terhek hordozását részben vagy egészben át tudja hárítani a másikra, úgy közvetett módon kizsákmányolja. A törzsökösök és az armalista nemesek küzdelmében vörös fonálként húzódik végig az a törekvés, hogy földjüket és személyüket valóságos és tényleges nemesi jogokkal bástyázzák körül, míg a telkes nem-nemesek az előbbi két réteggel való jogállást szeretnék fenntartani. Tovább bonyolítja az egyébként is zavaros helyzetet, hogy az egyes társadalmi rétegek korántsem alkotnak egységes és zárt csoportokat. Az egyes rétegekhez való tartozás jogi természetű és nem gazdasági - más kérdés az, hogy a jogi állásnak és a gazdasági potenciálnak köze van egymáshoz. Egy-egy rétegen belül jogos újabb - immár gazdasági, vagyoni különbségekről beszélni. A rétegek határai nem is zártak, különösen nem az a törzsökös kategória. Gondoljunk csak arra, hogy a Bocskay-féle hajdúk névsora nem maradt fenn. Ha volt is ilyen, a kérdéses időben eltűnt illetve az elégedetlenek úgy tudták, hogy azt a kerületi tisztikar eldugta. Támpontként az 1702-es összeírás maradt, ez azonban pontatlan, a nyugtalanok szerint meghamisították. A törzsökösök egyenetlenségét fokozta az a tény is, hogy nem csak az számított, hogy ki törzsökös, hanem az is, hogy a földosztásnál milyen kulcsot vegyenek figyelembe: a belső telek legyen-e a döntő vagy a külső telki állomány, az adott pillanat telki állománya számítson-e, vagy 22 HBL. IV. A. 502/a 23. nro. 31. 23 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 84. 24 Uo. IV. A. 502/a 23. nro. 31. 25 Kolosvári-Óvári: i. m. : 508. 82'
