Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Dankó Imre: A vidéki múzeumok tudományos munkájának jelentősége

Múzeum a kémiával és kémiatörténettel, a Hadtörténeti Múzeum a hadászati tudományokkal és hadtörténettel, a Petőfi Irodalmi Múzeum irodalommal és irodalomtörténettel stb. foglalkozik. Érdekes, a maga nemében egyedülálló tudományos munkát végez a Budapesti Történeti Múzeum, amelynek egyetlen kutatási területe fővárosunk történelme. Ezzel szemben a vidéki múzeumokban többféle tudományágat művelnek, ahogy már volt róla szó, az illető múzeum személyi és gyűjteményi viszonyainak, lehetőségeinek megfelelően. Azt, hogy egy-egy vidéki múzeumban milyen tudományágakat művelnek, legjobban az árulja el, hogy milyen szakos muzeológusok dolgoznak benne. Múzeumainkra korábban az volt a jellemző, hogy régész és néprajzos dolgozott bennük és következésképpen ezeket a tudományágakat művelték. Szinte csak a legújabb fejlődésnek tudható be, hogy ma már sokkal differenciáltabb a helyzet. Vidéki múzeumainkban a szinte kötelezően jelenlevő régész és néprajzos muzeológus mellett az illető helység és környéke geológiájával, állat- és növényvilágával foglalkozó természettudományi, a képzőművészetekkel foglalkozó művészettörténész, a kérdéses település és vidéke újkori történetével foglalkozó helytörténész, kimondottan a legújabb korral és abban is hangsúllyal a munkásmozgalommal foglalkozó legjobbkor-történész stb. muzeológus is dolgozik. Tekintve, hogy a vidéki múzeumokban párhuzamosan többféle tudományágat művelnek és egy-egy tudományág művelésére általában csak egy kutató jut, a vidéki múzeumokban az egyes tudományágak művelése egységes, kevésbé differenciált, mint a szakmúzeumokban, ahol például a régészeten belül külön specialistája van a rézkornak, a bronzkornak vagy az egyes sajátos kérdéseknek stb. A tudományágakon belüli differenciálatlanság mellett van egy másik hátránya is a vidéki múzeumok tudományos munkájának. Ugyanis vidéki múzeumaink szakmai felszereltsége, ellátottsága sokszor éppen emiatt a komplexitás miatt, nem elégséges. Például a vidéki múzeumi szakkönyvtárak csak részben tartalmazzák a szükséges szakkönyveket, de más vonatkozásban is tapasztalhatók felszerelésbeli hiányok. Ezek a hiányok hátrányként jelentkeznek és erősen korlátozzák vidéki múzeumaink tudományos tevékenységét. Ezeket a hátrányokat csak részben ellensúlyozzák azok a helyi érdekességű és érdekeltségű könyvek, kiadványok vagy felszereltségbeli darabok, illetve gyűjteményi tárgyak, amelyek az illető hely sajátos, leginkább ott, helyben értékesíthető darabjai. Hogy példával is éljek, azt említem csupán, hogy például a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban sok olyan helyi és környékbeli, például hajdúnánási, szoboszlói stb. kiadvány, sajtótermék és természetesen gyűjteményi tárgy is található, amelyek központi gyűjteményekből, például a Széchényi Könyvtárból is, illetve az országos múzeumokból is hiányoznak. Ezek tanulmányozása, felhasználása egyedül helyben adott. Talán ezzel a példával el is jutottunk ahhoz, hogy a vidéki múzeumok tudományos munkájának természetéről szóljunk. A vidéki múzeumok tudományos tevékenysége helyi jellegű. Múzeumaink a magyar kulturális élet sajátos fejlődése folytán elmaradt, illetve hiányzó tájkutatási tudományos intézeteket helyettesítik. Ez a helyi jellegű tudományos munka nagy veszélyekkel teli úton halad. Nagy a kísértés arra, hogy lemaradjon a korszerű követelményektől, hogy elavult nézeteket vallva, túlhaladott módszerekkel dolgozzon és a tényleges, a társadalmilag előtérbe állított, érdekesnek ítélt mozzanatokat mellőzze. Mindez arra csábít, hogy provinciálissá válva, szűk térre szorítkozva, végezzék vidéki múzeumaink tudományos munkájukat. 7