Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Mesterházy Károly: Izmaeliták, böszörmények, volgai bolgárok

zást sem.

u Jerney után Réthy volt a második nagy feldolgozás szerzője. Az ő véleménye szerint a magyarországi izmaeliták, a mohamedán, azaz böszörmény vallású bolgárok lehetnek ugyan a volgai bolgárok szakadékai, de Magyarországra Mösia és oláh föld felől, Besszarábiából jöttek. Hunfalvyt követve megkülönbözteti a nyírségi földművelő és a kereskedő és pénzverő izmaelitákat egymástól, előbbieket a Szörénység felől, utóbbiakat dunai Bolgár országból származtatja. Rámutat arra, hogy a magyarországi izmaelitákat böszörménynek hívták és nevük csak vallásfelekezetet jelöl. Hogy nemzetiségük bolgár volt-e, az lehetséges, de nehezen meghatározható.

l

j Volgai Bolgárországból bevándoroltnak tartja izmaelitáinkat Pauler,

1

G és részben Nagy G.,

X

1 Pais D.,

1

8 Czeglédy K.,

1

9 dunai Bolgáriából eredezteti őket Melich J.,

2

0 részben Karácsonyi J.,

2

i Fehér G.,

2

2 Hrbek L,

2

3 Hóman B.,

V

í főleg későbbi, a XI-XII. században bevándorlott arab és bolgár muzulmánoknak tartja őket. Györííy Gy. a bolgár földről érkezett izmaelitákon részben volgai bolgárokat ért. A honfoglalás után bevándorolt mohamedán bolgárokhoz köti Bolyár helyneveinket (pl. Bolyár, ma Bolyár-Hollós Nádudvar mellett).

2

5 A második azonosság az izmaelita-böszörmény név azonossága. A két szó azonos jelentésének első forrása a Besztercei szójegyzék: 1395 körül: ismaelita, besermen országa.

2'

1 A szó általunk ismert legkorábbi szófejtési kísérlete a XIX. század közepéről való, és a német származású Pfeiffer nevéhez fűződik, aki a Deutschen Mundarten c. folyóiratban megkísérelte ennek az érdekes és számára érthetetlen szónak a megmagyarázását. Ezt a magyarázatot vette át és egészítette Schröer, az 1420-ból származó latin-német szójegyzék kiadója. E szójegyzék 2509. tétele „saducei-bessir menge" alatt idézi Pfeiffer sorait: „Bessermeine m. nom. pr. machinet dar de besser meinen an gelovent (glauben) de Besser meine gelovent noch an in . . . Böszörmény, name der hauptstadt der hajdukenstädte, soll auch ein stammname sein." Simonyi Zsigmond szerint, aki 14 Hunialvy P., i. m. 332-339.; Salamon F., Budapest története II. (Bp. 1885) 86-88. 15 Réthy L., Magyar pénzverő izmaeliták és Bessarábia. (Arad, 1880) ; Ua. Az oláh nyelv és nemzet megalakulása (Nagybecskerek, 1890)

2 164-167. 16 Pauler Gy., A magyar nemzet története Szent Istvánig. (Bp. 1900) 78., 176.; Ua. A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. I. (Bp. 1893) 215. 17 Nagy G., Nagy Magyarország. Ethnographia 22 (1911) 21., 82. 18 Pais D., Scriptores Rerum Hungaricarum I. 115. 19 Czeglédy K., Az Árpád-kori mohamedánokról és neveikről. Nyelvtudományi Ért. 70 (1970) 254-55. 20 Melich ]., Szláv jövevényszavaink eredetéről. Nyelvtudományi Közlemények XXXIX (1909) 10-11. 21 Karácsonyi ]., i. m. 494. 22 Fehér G., Die Petschenegen und die ungarischen Hunnensagen. Körösi Csorna Archívum I. 135. 23 Hrbek. I.. Ein arabische Bericht über Ungarn. Acta Orientalia 5 (1955) 217-218. 24 Hóman B., Magyar Történet I. 283, II. 14-15. 25 Györííy Gy., Tanulmányok a magyar állam eredetéről. (Bp. 1959) 61.; Ua. Krónikáink és a magyar őstörténet (Bp. 1948) 59-60. 26 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I. (Bp. 1967) 365-66. 39