Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Halikova, J. A.: Volgai Bulgária és a X. századi Magyarország népessége etnikai rokonságának kérdéséhez
magyar és a bolgár temetkezési szertartásokban más közös vonások is vannak, amelyek nagyon egyediek, viszonylag ritkán, kevés leletben fordulnak elő, de éppen ezért különös jelentőségük van az etnikai összehasonlításban. Tulajdonképpen az eddig felsorolt jellemvonásoknak is csak velük együtt van nagyobb súlyuk. A korai bolgár temetkezési szertartások egyik érdekes vonása, amelynek megfelelőjét a magyar temetőkben is észlelték, az volt, hogy részlegesen a lovat is eltemették, főleg a férfisírokba. Mikor eltemettek egy férfit, néha megölték a hátaslovát is, bizonyos meghatározott szertartással a sírba helyezték annak a fejét és lábait, minden valószínűség szerint lenyúzott bőrét is. Ez utóbbit az támasztja alá, hogy sok sírban megtalálták a ló térdkalácsát, míg a végtagok hosszú csontjai hiányoztak. Bolsie-Tarhániban 62 sírban találtak lókoponyákat és lábszárcsontokat, ez az itt feltárt sírok több mint 17%-a. Rendszerint a halott lábánál voltak elhelyezve. A lókoponya szinte törvényszerűen keresztben feküdt a sírban, a lábszárcsontok pedig vagy keresztben, vagy hosszában. Három esetben a koponya is, a lábszárcsontok is hosszában voltak elhelyezve a halott lába mellett. 1 9 A Tyetyusi-i temetőben, melyet a kincskeresők erősen megrongáltak, szinte nem is találtak lómaradványokat. Csak egy sírban volt a halott nő lábánál egy borjúkoponya. Tankejevkában 46 férfisírban találtak lókoponyát és lábszárcsontokat, ez a pogány sírok kb. 6%-a. A legtöbb esetben közvetlenül a sír fenekén voltak a halott lábánál, a koponya metszőfogai a halott feje felé néztek, azaz a koponya hosszában volt a sírban elhelyezve, a lábszárcsontok pedig vagy a koponya alatt egy csomóban, vagy mellette, vele párhuzamosan (1. rajz). Gyakran ugyanitt volt a zabla és a hevedercsatok is. Tankejevkában voltak más helyzetű lócsontok is, de sokkal ritkábban. A 623. sírban a lócsontok a sír egész hosszában voltak elhelyezve a halottól jobbra, a koponya a halott koponyája mellett, utána sorban a mellső, majd a hátsó lábszár csontjai, köztük a lószerszámhoz tartozó csatok és nyeregmaradványok. Bizonyára a felnyergelt ló kitömött bőrét helyezték el a halott mellett, vele párhuzamosan. Valószínűleg hasonló volt az eset a 779. sírral is, melyet a kincskeresők alaposan feldúltak. A 667. és 742. sírokban a lókoponya a halott medencéje, ill. ágyéka mellett volt, utána sorban a lábcsontok (2. rajz). Végül még három sírban (786, 819, 825) a lókoponya a halott lábszárcsontja mellett feküdt, a lábszárcsont pedig keresztben, néha a halott lába fölött. Sok esetben csak a lószerszám egyes darabjai voltak a sírban - zabla, hevedercsatok, nyereg —, de lócsontok nem. A tankejevkai temetőben talált és fentebb leírt lócsont-elhelyezések ismertek a X. századi magyar síroknál is, melyeknek, mint tudjuk, épp a lovak testrészeinek eltemetése az egyik jellemző vonása. Bálint Cs. adatai szerint ilyen fajta szertartást a jelenleg ismert X-XI. századbeli temetkezési helyek kb. nyolcadrészénél lehet kimutatni. 21 1 Az egyes régi magyar temetőkben a sírok felében, vagy még annál is többen megtalálták a fentebb leírt csontokat, s nemcsak férfi-, hanem női sírokban is. Pl. a már említett kenézlői temetőben, melyet Fettich tárt fel, a 25 sír közül 15 volt ilyen, 2 1 a bezdédi temetőben 18 közül 12 2 2, a bashalmiban, melyet Kiss Lajos 19 remmr B. <ï>., XajiHKOB A. X. i. m. 23. 20 Bálint Csanád: A honfoglaláskori lovastemetkezések néhány kérdése. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 1969. I. (Szeged, 1969) 107-114. 21 Fettich N. AÉ 45 (1931) 78-112. 22 László Gy. HMNÉ, 128-131. 24