Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: Egy hajdúsági költő idézése - Maghy Zoltán emlékezete
borzalmas tettéhez, mert mint búcsúlevelében is írta, félt annak a nagy szenvedésnek elébe nézni, amin elhunyt barátja átment. Maghy Zoltán versei 1926-1930 között Nánáson közismertek voltak. Több meg is jelent belőlük, de önálló kötetig nem jutott el soha. Külön tragédiája, hogy első kötete megjelenésének reális tervei közben ragadta el a halál. Első kiadott versei az akkori diákújságban Az Erő ben jelentek meg, már negyedikes gimnazista kora óta. Különben legtöbb versét az Új Idők közölte. Néhány megjelent belőlük másutt is. Molnár József, a hajdúsági értékek hűséges számontartója, Maghy Zoltán életének és költészetének is nagyszerű kutatója szerint 39 verse látott napvilágot. A teljes termés lényegesen több. Néhány lappangó versét nem számítva, Maghy Zoltán verseinek a számát mintegy kétszázra tehetjük. Ez a szegényesnek látszó termés megérdemli, hogy felfigyeljünk rá. Minden darabja elárulja a könnyed verselőt, a jó formaérzéket, az elmélyült irodalmi műveltséget. De árulkodik arról is, hogy Maghy Zoltánt a betegség kilátástalansága, a megélt 23 év röpkesége megakadályozta abban, hogy érett, saját hangját jobban megtaláló költővé váljon. Nem élt teljes életet, hiszen korlátok közé zárta a betegség, élete tragikus rövidsége. Bajában ,,a testvér nyáj" között is magára maradtan élt és érlelődött egyrészt a halál, másrészt az irodalom számára. Verselése, hangvétele, tartalma és kifejezőkészsége idők folyamán, különösen azonban élete utolsó négy-öt évében nagyot fejlődött. Ebben a fejlődési szakaszban vált szimbolistává és Ady költészetének finom, halkszavú utórezgésévé. Szimbolizmusa egyszerű, közérthető, saját életének szűk körére vonatkoztatott. A tavasz az élet ebben a szimbolizmusban; az ősz pedig a betegség, a tél a halál. Örül a tavasz napfényének, az élet örömeinek, várja, kívánja, hívja a nyarat, ami azonban nem jön el. Hanem az ősz nyomorítja, fenyegeti a téllel. A hideg valóságos hideg, a meleg valóságos meleg, a sötét ugyancsak valóságosan sötét ebben a szimbolizmusban. Nem mesterkélt, hanem hihetetlenül egyszerű és őszinte. Ehhez igazodik verselésmódja is, ami letörülhetetlenül magán hordja Ady hatását. Irodalomtörténetünk Maghy Zoltánt úgy tarthatja számon, mint Ady szerény, sajátos hangvételű követőjét. Jelentősége stílustörténeti, életén és munkásságán lemérhető Ady óriási hatása, diadalmas térhódítása. Maghy Zoltán költészete halk, vékony hang az Adykövetők népes tábora erős, izmos költészetének hatalmas énekkarában. Irodalomtörténeti jelentőségét jobban megértjük, ha belehelyezzük korába és környezetébe. Maghy Zoltán József Attilától két évvel volt fiatalabb és Radnóti Miklósnál két évvel idősebb, tehát ahhoz a generációhoz tartozott. Maghy a Kiss Józseftől és Reviczky Gyulától tanult versformákból kitört és eljutott Adyig akkor, amikor például Nyugatot talán nem is látott. Tanáraitól semmit sem hallott az új magyar irodalomról s ha talán említették is - még Márk Imre is - Ady, a nyugatosok nevét, csak lekezelve, kigúnyolva tették. Molnár József meglátása szerint Maghy Zoltánt az akkoriban szerencsés véletlen folytán ,,jól összejött" néhány művelt, irodalmat kedvelő nánási asszony, osztálytársai, barátai anyjai ismertették meg Adyval. így maga Márki Imréné is, aki férje nemtetszése ellenére ismerte és tisztelte Adyt. De a jónevű ifjúsági író, Jókay Lajos (1873-1944), volt nánási tanár felesége, Jászay Blanka is számításba jöhet. Jászay Blanka Kisújszállásról származott, azonos volt azzal a lánnyal, akit Móricz Zsigmond diákorában instruált és akit - bár Jászay Blanka tiltakozott ellene - oly kedvesen megírt a Bál és a Forr a bor című regényeiben. De nagyon könnyen gondolhatunk Lengyel Endre nánási tanár feleségére is. 187'
