Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
az úgynevezett hegyaljai felkelés előkészítésében, jobbanmondva kirobbantásában milyen jelentősek voltak a hegyaljai vásárok - és piacok, illetőleg az 1667. évi június 29-i sátoraljaújhelyi, úgynevezett nyárközépi vásár. 1 0 De hivatkozhatnánk az 1848. március 15-i pesti Széna téri (ma Kálvin tér) vásárra is, amelynek a nagy nap eseményeiben jelentős szerepe volt. 2 0 Mindez nem egyedi, nem csodálatos, mert általános volt, hogy merő szórakozásból is jártak a vásárokra, piacokra, hogy jobban tájékozódjanak, hogy híreket halljanak, ahogy arról 1845-ből tájékoztatnak is bennünket: ,,A' vásárokat különösen kedveli a' magyar, és eljár azokra ha mitsem vesz is, csupa mulatságból. Távollakó rokonnal, ismerős ismerőssel, szerető szerettével főkép vásárok' alkalmával találkozik. Legnagyobb munka' idejiben is igen népesek szoktak vásáraink lenni, honnan aztán többnyire czigánypecsenyével és hallal jóllakván, félittason szoktak embereink hazavergődni." 2 1 Magát a vásár technikai lebonyolítását tekintve is figyelemmel kell lennünk. A kirakodóvásárban sátras és gyalogos, valamint zsebből áruló (mozgóárus) eladókkal találkozunk. Főleg a terményvásárok vagy a nagybani eladásokat lebonyolító vásárok sajátsága a mintából való árusítás. A sátrak több fajtája alakult ki. Az állandó jellegű kő-, vas- és fasátrak mellett főleg ponyvasátrakat találhatunk. Ezekből is kétfélét, tartósabb időre állítottat és egy-két napon belül szétszedhetőt ismerünk. De általános volt a földön, ponyván vagy éppen anélkül való árusítás is. A külsővásártereken pedig helyet kellett biztosítani az állatok bemutatására, kipróbálására, futtatására, illetőleg a szekerek elhelyezésére, a termények kipakolására. Külön figyelmet kell fordítani a vásári csalásokra, fogásokra. Ezek egyrésze az eladó állatokkal volt kapcsolatban és nagyrészt az eladók jó emberismeretén, az igazság fényében megjelenített hazugság ügyes kivitelezési formáin alapult. 2 2 Néhol a külsővásártereken is találkozunk sátrakkal, ezek mindegyikében vagy mezőgazdasági terményeket, vagy pedig az állattenyésztéssel kapcsolatos áruféleségeket árulták (gyapjú, sajt, bőr stb.). A vásárok funkcióival összefüggő lényeges kutatási terület a vásári közlekedés, fuvarozás. A vásárok és piacok klasszikus járműve a szekér, hiszen a vásárok és piacok éppen a vasút elterjedésével, a modern közlekedés kialakulásával és fejlődésével kapcsolatosan, valamint ennek következtében a helyi kereskedelem fellendülése miatt indultak hanyatlásnak. Az egyes áruféleségeknek különböző, célszerű szekérfajták készültek (például sertések szállítására), illetőleg olyan tárolási eszközök, amelyek könnyen voltak szállíthatók és a vásáron, piacon is felhasználhatók voltak (vásáros vagy vásározó ládák stb.). Több állatfajtát lábon hajtottak. A hajtásnak minden vásáron más és más rendje alakult ki a távolságoktól, a vásár időpontjától (más télen, mint nyáron vagy éppen tavasszal), a hajtott állatok fajtájától és állapotától (hízott, sovány stb.) is függően. Kialakultak a hajcsárok állandó útvonalai és szálláshelyei, ahol szükségleteiknek megfelelően be is rendezkedtek. így voltak találhatók például 19 Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben (Budapest, 1953) 48. 20 Spira György: A magyar forradalom 1848-49-ben (Budapest, 1959) 79. Vö. : Dr. Pallós Jenő: Budapest 1848/49-ben (Budapest, 1950) 88-90. 21 Hölbing Miksa: Baranya vármegyének orvosi helyirata. (Pécs, 1848) 120. 22 Kaptay Ferenc: Állatvásár és vásártéri csalások (Tóváros, 1937) és Nemes-Nyéky T. Ferenc: Állatvásárok kupecfogásainak leleplezése és a csalások felismerése (Hajdúnánás, 1937). 163'
