Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
vásártörténetben a török időkbeli „vásárütések", amikor is a javában tartó vásárt a törökök, de magyarok is megtámadták és kifosztották. Művelődéstörténetünk kiváló kutatója, Takáts Sándor külön tanulmányt is szentelt ennek a történeti mozzanatnak. 9 Idővel mind a belső-, mind pedig a külsővásártér továbbdifferenciálódott. A belsővásáron külön helyeken árultak a helybeliek és a vidékiek. Ezen az alapvető tagolódáson belül is más és más helyen árusítottak a különböző kézművesek, árusok. Hasonlóképpen a külsővásártéren is tagoltság fejlődött ki. Itt először az állat- és a terményvásár vált külön, majd pedig az állatvásáron belül is különböző elkülönülések következtek be az egyes állatfajtáknak megfelelően. Igen gyakori eset volt, hogy a külső- és belsővásártért úgynevezett piacutcák kötötték össze. Ezeken az utcákon a kérdéses helység és környéke sajátos termelési viszonyainak megfelelően speciális vásárterecskék alakultak ki; mint például nyersbőrvásár, gyapjúvásár, fokhagymavásár stb. A piacutcák nagy változatosságot mutattak, mert ezek a sajátos termeivényeket árusító helyek az évszakoknak, a vegetációnak, a hagyományoknak megfelelően változtak. A XIX. század végére legtöbb vásárunknak mérnöki rajzokban is rögzített árusítási rendje alakult ki. Ezt az árusítási rendet következetesen betartották. A vásár- és piachelyek további fejlődési eredménye az lett, hogy a belsővásárterek majd mindenütt megszűntek és a kirakodóvásárok is kiköltöztek a települések belsejéből. Ezzel a folyamattal párhuzamosan a piacutcák is felszámolódtak. A belsővásárterek, illetőleg a kirakodóvásárok és a piacutcák speciális vásárterecskéi is a külsővásárterek mellé kerültek és így a vásárok sok helyen ismét egységesek lettek (Békéscsaba, Karcag stb.). A piac- és vásárhelyek vizsgálatával kapcsolatosan figyelmet kell fordítanunk a vásárok és piacok eredetére is. Meg kell állapítanunk, hogy a település földrajzi (gazdasági) adottságain kívül melyek még azok a tényezők, amelyek közrejátszottak a vásár kialakulásában és fejlődésében: ellentétes tájak találkozása, folyami átkelőhely, nagyobb terület természetes központja, szárazföldi utak kereszteződése, uradalmi, közigazgatási, kulturális, kultikus gócpont stb. A vásárok kialakulása a legszorosabb kapcsolatban áll a vásár funkciójával. A kapcsolatot alapvetően meghatározza a vásár és körzete nagysága (helyi vásár, országos vásár), a körzet termelési sajátsága; a fő, a jellegzetesnek vehető áruféleség. A vásárok időpontjával kapcsolatban is több kutatnivaló akad. A tulajdonképpeni vásár előtt sok helyen elővásárt, utána pedig utóvásárt tartottak. Sőt tudunk olyan vásárokról is, amikor a környező falvak és városok közel egy időben sorra kerülő vásárait az illető nagy vásár elő- vagy utóvásáraként tartották számon. Az elő- és utóvásár, valamint a voltaképpeni vásár kapcsolata sok jellegzetes termelési, igazgatási mozzanatot rejt magában; sok olyat, amelyik befolyással bír az életmódra. Például Gyula vásárainak elővásárai voltak a békési, békéscsabai, sarkadi, nagyszalontai vásárok. Az elő- és utóvásárok helyben és környéken való tartását a vásártartók általában nehezményezték és minden lehető módon akadályozni is igyekeztek, mert a voltaképpeni vásár forgalmát csökkentették. A vásárok időpontjával kapcsolatosan külön kell foglalkoznunk a termelési rendhez igazodó időpontokkal, a vegetációhoz vagy az állattenyésztés biológiai szakaszaihoz kapcsolódó periodizációval. Nemcsak tavaszi, téli, nyári, őszi, nyárutói, télközepi stb. vásárok vannak, hanem aratásiak, szüretiek, takarásiak, rügyfakadásiak, juhnyírásiak, gulyakiverésiek 9 Takáts Sándor: Vásárütés. In: Rajzok a törökvilágból I. (Budapest, 1915) 359-375. 159'
