Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Dankó Imre: A magyar vásárok funkciói
rajzi elemeket, amelyek a néprajztudomány számára messzemenően igazolják, hogy a vásár (piac) intézménye milyen nagy mértékben járult hozzá az urbanizálódáshoz. A vásárok, piacok egyik legfontosabb funkciója az urbanizáció elősegítése. Sok esetben egyedül a vásár, a piac jelenti a városodás alapját. Különösen fontos ez az úgynevezett mezővárosok esetében. 5 Magyar viszonylatban sok elszórt vélemény, megállapítás mellett egyedül Gyula városfejlődésével kapcsolatban mutattak rá a vásárok urbanizáló funkciójára.*' Maguk ezek a kutatások ösztönzést adnak arra, hogy a magyar városfejlődés, várostörténet néprajzi igényű vizsgálatán túl is foglalkozzunk a vásárok, piacok városformáló szerepével. Más irányú, de saját kutatási területünk szempontjából is fontos az a másik feldolgozás, amelyben a középkori magyar főváros, Buda vásárait - részletes leírásukat is adva - a budaiak ünnepei közé sorozzák.' A vásár, a piac mint ünnep, mint jeles nap ugyancsak hangsúlyozza a vásárok, piacok funkcióinak sokoldalúságát. A funkcióvizsgálat során a funkciódifferenciáltság megállapítása végett különbséget kell tennünk vásárok és piacok között. A vásár olyan kereskedelmi alkalmat jelent, amely évente ritkán; kétszer, háromszor, leggyakrabban négyszer zajlik csak le. A vásár szorosan összefügg a várossal; jobban mondva valamilyen szempontból központnak számító, vonzáskörrel bíró helységgel, annak ellenére is, hogy a XIX. század végétől kezdődően falvak is tartottak vásárokat, szerezhettek vásártartási jogot. A vásárok két nagy részre oszthatók; állatvásárokra (terményvásárokra) és iparcikkvásárokra (kirakodóvásárokra). A kétfajta vásár kiegészítette egymást és igen sok esetben egyugyanazon napon vagy napokon, ugyanazon helyen vagy egymás szomszédságában tartották őket. Az állatvásárokon és a kirakodóvásárokon belüli differenciálódást, időtartamban és a vásárhelyben bekövetkezett elkülönüléseket a vásár fejlettségeként, nagyobb területre való hatásaként értékelhetjük. A piac gyakoribb a vásárnál. Nagyobb városokban mindennap sorrakerülhet, sőt egyugyanazon a napon a város több helyén is tarthatnak piacokat. A piac lényege a falu és a város közti munkamegosztásból származik. Elsőrendű feladata a nem önellátó város élelmiszerekkel való ellátása. Az a körülmény, hogy a piacokhoz idők folyamán más jellegű kereskedelmi vagy csere tevékenység is kapcsolódott, már ugyancsak a piac fejlődését, az átlagosnál nagyobb jelentőségét bizonyítja. Sok olyan hely ismeretes, ahol a hét több vagy esetleg minden napján tartott piac közül az egyiket vásárként (hetivásár) kezelik. Azaz nemcsak mezőgazdasági termékcsere, élelmiszer eladási, illetve beszerzési alkalom, hanem az illető város kézművességének, vagy a környék mezőgazdaságának, állattartásának gyakori, minden héten sorrakerülő, a piacok sorából kiemelkedő árucsere-alkalma. Hetivásár csak olyan helyeken alakulhat ki, ahol a kézművesség magas színvonalú és árutermelő jellegű, hasonlóképpen az a mezőgazdaság is és az állattartás is az. Számottevő életmódbeli sajátságokra derülhet fény pusztán a vásárok, piacok előkészítésének, meghirdetésének, a vásár-, piachely ápolásának, gondozásának, őrzésének vizsgálatából is. Külön érdekességekkel számolhatunk az 5 Vö. : Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a XV. században (Bp. 1965). 6 Szilágyi Miklós: Hagyomány és közösség. Gondolatok Gyula néprajzi vizsgálatához. Békési Élet 1970. 2. 243-255. Vö. : Maksay Ferenc: Néprajz és településtörténet. Ethnographia 1948. 49-54. 7 Zolnay László: Ünnep és hétköznap a középkori Budán. (Budapest, 1969) 133-139. 157'
