Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)

Kövér Sándor: Adatok Hajdúböszörmény egészségügyének történetéhez

A seborvosok (chirurgusok), ahol nem volt elég vagy egyáltalán nem volt orvos, orvosi teendőket láttak el. Volt köztük borbély-kuruzsló, de volt kép­zett sebész is; volt vándorló, de állandó lakóhellyel bíró is. Régente az orvos­doktorok nem szívesen foglalkoztak sebészettel, inkább csak ellenőrizték a se­bészeket. 1770-ben törvénybe foglalták, hogy valamint a sebésznek és a gyógy­szerésznek tilos a belső bajok kezelése, éppúgy az orvosdoktornak sem szabad a sebészet körébe tartozó betegséget elvállalni. 1761. április 28-án a királyi helytartótanács kötelezővé tette a sebészvizsga letételét mindazon sebész jelöl­tek számára, akik Debrecen sebésztestületébe fel akarták magukat vétetni. A képzett sebészek már külföldi egyetemeken is, főleg Bécsben tanultak, de 1777-ben már a pesti egyetemen is tanulhattak belgyógyászatot. A borbélyt, ha „elrontotta" a beteget, kiűzték a városból; a senator urakat a házuknál ingyen tartozott borotválni, ő végezte a halottkémlést is. Ha borbély nem volt, meg­tették valamelyik senatort halottkémnek vagy orvosnak is. így Nánáson Sári Péter uramat 1771-ben, aki embernek 6, marhának 3 dénárért rendelt szert, nyavalyás embernek pedig 2 forintért adott szert. Városunkban a legrégibb seborvosra vonatkozó adatot 1726-os jegyző­könyvben találtam, ahol megemlítik Szeydli György városi chirurgust, aki ek­kor 35 éves volt és mint tanú szerepelt egy perben. Az anyakönyvek a követ­kező chirurgusokat említik: Nagy István kerületi chirurgust 1779-ben, Miklós Pál chirurgust 1788-ban, Aranyi István 46 éves chirurgus 1821-ben meghalt száraz betegségben, Kovács Pál seborvost 1843-ban, aki kerületi seborvos volt. Meg kell emlékeznünk a Simándiakról. Simándi Sándor városi seborvos 1831­ben kolerában halt meg 30 éves városi seborvosi tevékenység után. Egykorú irat szerint a kollégiumi diákokat is kezelte. Fia volt ifj. Simándi Sándor (1807­1879), aki szintén városi seborvos volt 1836 óta. Oklevelét a Pesti egyetemen szerezte 1834-ben. Tudott magyarul, deákul (latinul). Fizetése 150,- Ft és „lak­ház" volt. A keleti ref. temetőben volt eltemetve, A rokonság az 1930-as évek­ben exhumáltatta és sírboltba helyezték át, ahová később dr. Molnár István tanár is került. Az exhumálás alkalmával magam is láttam érckoporsójában zsinóros magyar ruhában, erős veresbarna bajusszal. Gyermekkoromban gyak­ran hallottam „Simándi uramat" emlegetni. Öreg emberek tisztelettel beszél­tek róla. Orvos, mint már említettük, 1774-ig nem volt városunkban. 1768-ban helytart. tanácsi rendelet a vármegyék részére kötelezővé tette, hogy képzett, rendes fizetésű, diplomás orvosokat alkalmazzanak, ami ellen a megyék kézzel­lábbal tiltakoztak. Addig csak borbélyok, felcserek, chirurgusok látták el az orvosi teendőket. így lett a Hajdúkerület első orvosa Polgári Mihály, akiről a városi jegyzőkönyvekben az alábbiak olvashatók : Specificatio. Sallarii Annui Pxty. Dm. Michaély Polgári; qua ordinarii Physici Privilegiatod. Oppidos Hajdonicalis In parata Pecunia Rhft. 200.­Tritici puri Cubuli 10.­Siliginis 10.­Hordei 10.­Lignos focalis Currus 4.­Böszörmény, 24 a Juni 1774. Per Fr. Monori jur. notar. mp. 133'

Next

/
Thumbnails
Contents