Bencsik János szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 1. (Hajdúböszörmény, 1973)
Bencsik János: Hajdúböszörmény népességének életmódbeli elkülönülése
hogy kinek a szűre. Ezt lakodalom után csak nagy ünnepeken viselték. A szegényember gyermeke esküvőjére kölcsönkért szűrt vett fel. Szinte minden férfinak volt bundája a városban. Szüksége volt a fuvarosoknak, a szekerező parasztoknak, a pásztorembereknek egyaránt a nagybundára. A pásztorok bundája azonban rövidebb és bővebb volt a szekereken viselt bundánál. A pásztorok jártak-keltek a bundában, azért nekik rövidebb kellett. A század elejére elterjedt a parasztgazdák körében a kerekszilű kalap. Felváltotta a szélesebb szélű kalapot, melyet a szegények továbbra is viseltek. A női viselet legszembetűnőbb, hagyományos ruhadarabja a kisbunda volt. Az iparosok felesége és az úriasszonyok kabátban jártak már a századfordulón is. Lassan a parasztgazda-feleségek is csak a piacra vették fel a kisbundát, templomba már kabátban mentek ők is. Ekkorra a fekete selyemhímzéses kisbunda a középrétegek viselete lett. Rendszerint egy kövér disznó árát fizették oda egy-egy szebb darabért. Ezért aztán a szegényebbek hímzés nélküli, kevés rátétes virággal díszített kisbundát viseltek. Irhabundának is nevezték az egyszerűbb darabot. Ha ragaszkodott a család a hagyományhoz, akkor még otthon (a szülői háznál) megcsináltatták a kisbundát a lányoknak. A lányok azonban csupán a piacra vették fel, a fiatalasszonyok azonban mindenhová kisbundában jártak. Jó időben kötősen mentek a piacra a lányok és az asszonyok. A tanult, a hivatalt viselő ember felesége azonban kötő nélkül ment fel a piacra. 1 6 A módosabbaknak, a parasztgazdáknak a lova, szekere is gangosabb volt. „Azt a ló is megmutatta, hogy hol a gazda." Kihízott lovakat hajtottak, kinyesen mentek a szekérben. A szegénynek meg csak valamilyen volt a lova. Szerszámuk is drágább volt a parasztgazdáknak, sallangos, cifra volt a hám, szemellős volt a kantár. A parasztgazda nem szekerezett, nem utazott már az igás szekerén. Erre a célra kisszekeret, majd ódalkivágott szekeret tartottak. A nagygazdáknál nem volt ritka a kocsi (hintó) sem. Fogatukra csengőt tettek. A négyesfogat ostorhegyes lován mindig volt csengő. A helybeli csengőöntő mesterrel nagy, ezüstözött csengőket öntettek. 1' A szegényembernek nemigen telt ilyen drága csengőre. A fuvaros ha nem nélkülözhette a jelzést (pl. télen a szánkóban), akkor pergőt tett a lovára. A társasági életnek is sajátos rendje volt. „A város felsőbb rétege, az urak és a nagybirtokos parasztok a kaszinóban rendezett bálba, a kisebb gazdák a gazdakörben tartott mulatságokba jártak. A városszéli szegénység mulatságainak színhelye valamelyik felkapott és téresebb ivóval rendelkező kocsma volt." 18 Hajdúböszörményben a parasztgazdák gyermekei a 48-as körben mulattak. Az iparosok a Deák F. utcai iparoskörben báloztak. A múlt század végén felkapott mulatóhely volt a Novella udvarán levő Királyasszony korcsma. Udvarán volt a bál. A bálok azonban csak csordahajtásig tartottak. A kaszinóban rendezett úribálokra csak nyomtatott meghívóval mehettek. A tanyán lakók szinte alig éltek társasági életet. Esetleg egymáshoz mentek át tanyázni a téli estéken. A fiatalok a téli vasárnapokon 25-30-an is összegyűltek a ricsajba. A ricsaj kisebb táncos alkalom volt valamelyik tanyában, ahol tamburaszó mellett, ital nélkül, reggelig táncoltak a fiatalok. 16 Hoter T. kéziratban levő gyűjtéséből. 17 Ecsedi I. : Csengőöntés ősi módon Hajdúböszörményben. Déri Múzeum Évkönyve, 1930. (Debrecen, 1931.) 86-96. 18 Balogh I. : Hajdúság (Bp. 1969.), 263. 106'
