Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

A MAGYAR FINOMKERÁMIA, 78 FAJANSZ, KŐEDÉNY, PORCELÁN vezettek, az 1878-as párizsi világkiállításon osztatlan elismerést aratott különlegesen finom ún. porcelán fajanszával. Ezután máz-kísérletekhez kezdett, az elefántcsont-máz után színes mázakkal próbálkozott, majd az ún. zsugorított máztechnikával. Az 1880-as évek második felében kísérletezte ki Wartha Vincével együtt az eozinmázat, amelyet az 1890-es években különféle színárnyalatokban továbbfejlesztett. Munkájában nagy segítséget nyújtottak leányai, Zsolnay Teréz és Zsolnay Júlia, akik maguk is terveztek és festettek edényeket. Zsolnay Vilmos halála után 1900-ban fia, Miklós vette át a gyár vezetését. Működése alatt a szecesszió mind erősebben eluralkodott, és mivel ő elsősorban nagyarányú ipari termelésre törekedett, ez a művészi színvonal hanyatlásához vezetett. A kiállításunkon bemutatott tárgyak az 1870-es évektől az 1900-as évek elejéig tartó időszakban készültek, és szinte valamennyi jellegzetes stílus jegyeit megtalálhatjuk rajtuk. Az első Zsolnaytárlóban a felső polcokon elhelyezett kis díszedények különböző hatásokat tükröznek. A szűkülő testű, szegfűkkel díszített vázán a magyaros hatás érződik. A népi fazekasság tréfás, kakas alakú gyermekjáték fütyülőjét utánozza egy kis edény, míg alattuk perzsa hatást mutat a kis madaras virágos váza és a fedeles doboz. A keleti porcelánok hatását a rózsaszín mázas halas tálon figyelhetjük meg. A tárló alsó részében levő tálak közül a kissé kidomborodó virágokkal díszített tál jól érzékelteti, milyen mesterien használta ki Zsolnay Vilmos a domború felületekről lefutó, a mélyebb részeken vastagabban összegyűlő változatos színhatást nyújtó festést. A négyszirmú virágot utánzó tál az áttöréses technikának egy későbbi válfaját mutatja, amikor a domború, szabálytalan, virág lakú áttörések aranyozott körvonalaikkal szinte zománcszerű hatást mutatnak. A különböző eozinmázak közül a kék színű dí-