Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

64 rabok az ún. csalikancsók, amelyek a múlt század második feléből maradtak fent. Kedveltek voltak a kulacsok. A nagyrészt sima felületű, csupán pár domborműves, virágszerű gombbal díszített, viszonylag nagyméretű darabok között a legszebb, legfinomabb megmunkálású Burai József 1844-es évszámú áttört középrészű, karcolt díszítésű kulacsa. 1878-ban készült Tóth Bálint lakodalmi hordókulacsa. Dísztárgyak voltak az áttört oldalú, metszett díszítésű kis kosarak. A század második felében készült darabokon a domború díszítés egyre szervetlenebbül illeszkedik az edény felületéhez, az edények elvesztik finomságukat, durván megmunkáltakká válnak, jól mutatva a debreceni fazekasság bekövetkező művészi és technikai hanyatlását. A jelenleg ismert anyag alapján a legkésőbbinek a vörösbarna mázas edények csoportját tekintjük. Ebben a csoportban maradt fent a legtöbb nagyméretű edény, amelyek szinte kivétel nélkül mind céhremekek, amit a fülük alatt elhelyezett, benyomott F.C. pecsét igazol. A korai darabok kiöntőcsöves korsók, a későbbiek között kancsót is találunk. Az eddig megismert díszítőelemek mellett, különösen a korai darabokon egy újabb motívum, a szőlőfürt jelent meg. A középső tárlóban elhelyezett edények között a legkorábbi évszámos darab 1826-ból való (68. kép). Ennél az időpontnál talán egy készült korábban, amelyen a XVII. századi karéjos virágot láthatjuk, éppúgy, mint a bárándi kancsón. Díszítés tekintetében kiemelkedő darab Török Ferenc 1832-ben készített remeke, amely ennek a stílusnak összes jegyeit kiforrott alakban mutatja. Motívumai, a szőlőfürt mellett karéjos virágok és levelek körvonalát fehér pontok emelik ki. A jellegzetes módon szív alakban elhelyezett évszám felett kis madarat találunk, amely a már említett világos mázas 1844-es tál madarához hasonlít. Mindkét edé-