Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

51 „FEGYVERT S VITÉZT ÉNEKLEK..." Jellegzetes magyar formát mutatnak a megszélesedett szárú sarkantyúk. A XVI. századi magyar huszársarkantyúnak a szokatlanul nagy méretű taréja szembetűnő, míg a másik huszársarkantyún a szár és a nyak szélessége. A XVI. században alakult ki a reneszánsz típusú sarkantyú. Ezek igen díszes példányok voltak, jellegzetességük a hajlott nyakú, díszesen kiképzett taréj. A Déri-gyűjtemény fegyveranyaga európai fegyverek mellett közel- és távol-keleti darabokat is tartalmaz. A jobb oldali' tárlók közül az elsőben albán, török, perzsa fegyverek, díszes handzsárok, tőrök, kardok mind a keleti fegyverek jellegzetességét mutatják. Az albán kardok, handzsárok díszes kivitelükkel tűnnek ki. Ezüstlemez-borítás díszíti a sárkányfej-végződésű hüvelyeiket, pengéiket ezüst-, aranyberakással gazdagon díszítették. A keleti szablyák közül perzsa eredetet mutatnak a szinte derékszögbe hajlott gömbölyű kupakban végződő markolatú, áttört, rombusz alakú keresztvasú, erősen ívelt, fokozatosan elvékonyodó, ún. oroszlánfarok-pengéjű szablyák. Hüvelyük fekete bőrrel bevont, rézsodronnyal összevarrt, a szíjtartó csatok pántjai áttörtek, aranyozottak. A másik két szablya a török lovasság elterjedt szablyaformáját mutatja. Markolatuk erősen görbült hagyma alakú gombban végződik, a gomb közepén a csuklózsinór átfűzésére szolgáló lyukkal. Keresztvasuk hasonló az előző típuséhoz. A penge jellegzetessége a megtört ív. A török pengék általában kiváló minőségűek, különleges eljárással, lágyabb és keményebb drótszálak összekovácsolásával készültek, amelyek csiszolás után mintázatot adtak a pengének. A leghíresebbek a damaszkuszi pengék voltak. A kardok mellett egy lófej vért került elhelyezésre. A tárló aljában levő buzogány a keleti típusú bu-