Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)
4:7 A másik tárlóban különleges darab a XV. századi vassalap (41. kép), amely karimás kalap formájú. Körülötte úgynevezett rákfarkas sisakok sorakoznak, amelyek nevüket az egymásra csúszó nyakvédő lemezekről kapták. Ez a nyílt sisakforma nálunk a XVI. század derekán török hatásra jelent meg és vált kedveltté. A félgömb alakú, előreugró szemvédővel és leengedhető orrvédővel ellátott sisakok a XVII. század közepéig éltek a használatban (42. kép). Míg a sisak a fej védelmét szolgálta, a test többi részét a különféle vértek borították. A XVII. századi sodronying a sodronyos vassapkával magyar védőfegyverzet volt. A mellette levő velencei dísz-félvértezetet egész felületén gazdag aranyozott díszítés borítja. Még egy vérttípus látható a kiállításon, egy német tornavért a XVII. század elejéről; díszítése maratott. A vértek körül pajzsok kerültek elhelyezésre. Legkorábbi közülük az ún. pavéze - álló pajzs, gyalogsági védőfegyver, Mátyás király seregében használták. A bükkfából készített pajzsot bőrrel vonták be, külső felületét festéssel díszítették. A XVI. század eleji ún. huszártárcsa díszítését nagyfejű szegecsek és stilizált tollbokréta adja, ennek alapján nagyszebeni készítménynek tarthatjuk (43. kép). Olaszországban a XVI. században vívógyakorlatoknál használták a vasból készült kisebb méretű pajzsokat. Ilyen az aranyozott díszítésű domború felületű pajzs, mellette az egyszerű díszítetlen vaspajzs magyar huszárpajzsként ismeretes. A pajzsok mellett ütőfegyverek kerültek elhelyezésre, nagyrészt buzogányok, amelyek között a két fő típust a tollas és a későbbi gerezdes buzogányt egyaránt megtaláljuk. A vadászfegyverek között a középkori kedvelt solymászatnál a sólyom fejét takaró sólyomsapka alatt a vadászatra használt parittyaíj mellett elhelyezett nyílvesszők - hegyes, koronás mutatnak nagy változatosságot. A vadászkések