Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz II. A Déri gyűjtemények. 2. javított kiadás (Debrecen, 2001)

31 amely már régen ismert volt a Nyugaton. Mindkettő kínai találmány és iparművészeti ág volt, melyek onnan terjedtek el az egész világra. A selyemhernyó-tenyésztés titkát csak a VI. században sikerült a bizánciaknak csellel megszerezni Kínából: két szerzetes a botjában csempészte ki számukra a selyemhernyó-petéket. A kínai porcelánt régóta ismerték az arabok és perzsák. Az európaiaknak Marco Polo adta az első kimerítő tudósítást a császári használatra készült kínai porcelánokról. A porcelán titkára azonban csak jóval később, a XVIII. század elején sikerült rájönni Böttgernek. A kínaiak mázas kőcserép edények mellett az időszámításunk utáni első századokban már úgynevezett protoporcelánt, a VII-VIII. században fehér porcelánt, a X-XIII. században nagy menynyiségű, szeladonzöld mázas kerámiát készítettek. Később elsősorban a porcelánok máz alatti kobaltkék festésében és a különleges színes mázak kidolgozásában értek el művészi eredményeket. A bejárattól jobbra az első vitrinben láthatók a XVIII-XIX. századi kínai porcelánok legismertebb fajtái: egyszínű, szeladonzöld mázas váza, ökörvér színű és kék mázas váza mellett sokszínű máz feletti zománcfestésű porcelánok is szerepelnek itt alakos és virágos díszítéssel. Egyik sokszínű vázán kínai szerencsejelek szerepelnek: denevér, végtelen szalag, a hosszú élet írásjegye stb. A váza az alján levő vörös pecsétjelzés szerint a Nagy Csing dinasztia Csia Csing érájában (1796-1820 között) készült (24. kép). A porcelánok ilyen jelzése a XV-XVI. századtól kezdve volt szokásos Kínában. A vitrin mellett, a falon levő nagyméretű tál a máz alatti kék festésű porcelánok szép példája. Szikla, pünkösdi rózsa és madár alakja díszíti (25. kép).