Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A hagyományos gazdálkodás és életmód – dr. Varga Gyula

fesebb ötvös központja. A 8. vitrinben gazdag emlékanyag mudebreceni ötvösművészetet. Közülük kiemeljük a XVI. század rozott ezüst úrasztali poharat, egy másik aranyozott ezüst potmivű három alakos díszítéssel, a tulajdonosok nevével a zad közepéről. Jelentős várostörténeti érték Juhos Ferenc deb>író 1641-ben készített arany gyűrűje. Ugyanebben a vitrinben adunk válogatott mutatványt a méltán híres debreceni könyvkötésekböl. Az 1560 óta nyomdával rendelkező városban hamar kialakult a könyvkötőmesterség. A könyvkötők — kompaktorok — hosszú ideig könyvkereskedők is voltak. A debreceni könyvkötészet virágkora 1720— 1830 közé esik. A korábbi hagyományokat követő reneszánsz ízlésű bőrkötések mellett a sajátosan debreceni színes díszítésű hártya- vagy pergamenkötések a mesterség európai viszonylatban is legművészibb emlékei közé tartoznak. A XVIII. század második fele során jóformán megszűnt a távolsági kereskedelem. Az árucsere határai leszűkültek. A korábban is földdel, szőlővel rendelkező iparosok a XIX. század elején nyaranta inkább a határban, mintsem a műhelyeikben dolgoztak. Életformájuk, lakásuk berendezése olyan, mint a „paraszt-civiseké". Helytörténeti kiállításunk XIX. századi részében a civis-házat és berendezését rekonstruáló egységben éppen ezért állítottunk ki céhemlékeket is. A XIX. század első feléből származó jellegzetes céhbehívótáblák — fazekasok, takácsok, ácsok, kötélverők stb. — mellett mint érdekes-értékes darabokra felhívjuk a figyelmet a szíjgyártók réz boroskulacsára 1835-ből és ónkannájára 1843-ból. A céhek szegényedését mutatja, hogy megjelennek a szerényebb kivitelű — de sajátos debreceni jellegű — cserép boroskannák, mint pl. a kötélverőké 1828-ból. Céh szavazó ládát, illetve szavazó — nyílhúzó-süveget is látunk itt. „Nyíl" a neve azoknak a rézlapocskáknak vagy fagolyóknak, melyekre a céhtagok nevét írták fel. Szavazáskor, árusító helyek kiosztásakor használták. A következő teremben az 1772-ben Zeininger Antal által alapított „Arany egyszarvú" patika 1850 előtti berendezéséből származó orvosságos tégelyeket, üvegeket, fatégelyeket, gyógyszerkészítéshez használt különböző eszközöket — lombikok, retorták, mozsarak — láthatunk. Az első gyógyszertárat Debrecenben a XVII. század végén a város alapította, a patika a városházában működött. Az ennek a bejáratánál elhelyezett monogrammos, 1582-ből való ajtószemöldökkő kiállításunkon látható, a Z. A. (Zeininger Antal) monogrammos 1773. jelzésű kővel és az Arany egyszarvú patika 1772-ből származó festett, aranyozott kovácsolt vas cégérével. Külön felhívjuk a figyelmet a festett szekrényajtókra, ablak- és ajtótáblákra, melyeket feltehetően 1780—1811 között készíttethetett Zeininger. Helytörténeti kiállításunk feudalizmus-kori részének utolsó előtti egy98