Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A hagyományos gazdálkodás és életmód – dr. Varga Gyula

Mindez a csizmadia asztalon (pakni) vagy környékén úgy helyezkedik el, hogy a mester ültő helyéből, kézzel elérje. Jellegzetes a kerek, három lábú csizmadia szék. A pakni fölött függött az olajmécses. A műhelyt a csizmadia reklám, a cégér teszi teljessé. Szűrcsapók, szűrszabók. A szűrcsapók nyers gyapjúból szűrposztót, abaposztót állítottak elő, melyekből a szűrszabök szűröket készítettek. A csapó mesterség azonban Debrecenben a XVI. században kihalt, ettől kezdve a szűrszabók az abaposztót főként Erdélyből szerezték be. A szűrszabó ipar még a XIX. század második felében is virágzott, sőt ekkor készítették a legdíszesebb szűröket. A század végétől fokozatosan hanyatlani kezdett, s a huszadik század első harmadában teljesen kihalt. 1790-ben 52, 1807-ben 57 szűrszabó mester dolgozott a városban. Céhemlékek: Szűrszabó cégér (XIX. század első fele), vásári cégér (kis szűr), céhkorsó a XVIII. század végéről, nyíltartó zacskó, szavazó nyilakkal. Hímzett hajdúsági szűr (XIX. század vége). Rátétes díszítésű cifraszűr (XX. század). Szőrhímzéses szűrdíszek. (XIX. század vége). A legnagyobb oldal díszítését aszaly-nak nevezték. Gombkötő és paszományos mesterség. Már a XVII. században céhet alkottak, de a mesterség főként a XVIII. században, a barokkos zsinórdíszek elterjedése után virágzott fel. A XIX. század közepétől a meste13. kép. Paszomántos munka 69