Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A hagyományos gazdálkodás és életmód – dr. Varga Gyula

11. kép. Szűcsasztal városban. A csizmadia vagy megrendelésre készítette a lábbeliket, „mondva csinálta", vagy vásárra dolgozott. A kész termékeket Debrecenben a csizmadia színben és az országos vásárokon árusították. Az első világháború után a csizma viselet fokozatosan kezdett kimenni a divatból, s a gyári termelés elterjedése miatt is a csizmadia mesterség aláhanyatlott, illetve mindinkább csak a lábbelik javítását végzik. Céhemlékek: Céhbehívó tábla (XIX. század első fele), Legényavató koszorú (XIX. század első fele), a csizmadia céh ládája és pénztárdoboz (XIX. század első fele). Vásározó láda. A szekérderék formájához igazodó láda, amelyben a csizmadia áruját a vásárra szállította. Remekbe készült harmonikás szárú férfi és női csizma és reklámcipő. A csizmadiaműhely teljes felszerelése. Ősi formákat mutatnak a különböző bőrvágó kések, a bicskiák, dikicsek. Bőrvarró eszközök az árak, tűk, a szorítófa (klema), a fonalsodró és a szurok. Nélkülözhetetlenek a formák, a kaptafák és sámfák, melyekből egy műhelyben több száz is volt. Régies formáló eszközök a ványoló fák, melyekre a bőrt különböző húzó fogókkal feszítették fel. A szegezés (fa vagy vas szegekkel), alapvető művelet. Eszközei a kalapács, szegező ár, vaskaptafa, üllők. Különböző ragasztó és bőrsimító eszközökkel teszik fényezhetővé a bőrt (csontok, rézmusta, fakés, snittvasak, snittfák stb.). Vannak különböző díszítő szerszámok is (vócvágó, stuffrádli stb.), s még sok apró eszköz.