Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A régészeti kiállítás – Sz. Máthé Márta–M. Nepper-Ibolya–dr. Mesterházy Károly

27. vitrin. A honfoglaló magyarok középrétege. A középréteg jelentős részét azok a kisbirtoka elemek és birtok nélküli szabad harcosok tették ki, akik valamelyik előkelő fegyveres (fejedelem, hercegek, nemzetségfők) kíséretét alkották. A középréteg harcosai szablyát, nyilat (Biharkeresztes), később kardot használtak. Fegyverként került a sírba a balta is. (Püspökladány). A kalandozások során pénzeket is hoztak magukkal, melyeket ruhadísznek használtak, vagy ötvöseik kezén váltak díszes ékítményekké, ingnyakdíszítő csüngős véretekké (Püspökladány, Mezőtúr), hajfonatból lecsüngő korongokká (Nyíracsád). Fazekasaik Aral-tó menti hagyományokat is megőriztek: az ő kezeikből került ki a hajdúsámsoni kétfülű bordás nyakú edény. A hajdúdorogi bagolyfejes csont botvég talán valamelyik táltosuké volt. 28. vitrin. A köznép temetőinek emlékei. A honfoglaló magyarok társadalmának számszerűleg legnagyobb rétegét a köznép alkotta. Temetőik néha csak 30—50 sírósak, de ismerünk 1000-nél nagyobb sírszámú temetőt is. A köznép nem vett részt a nyugati zsákmányszerző hadjáratokban. Nagyobbrészt földműveléssel foglalkozott. Ékszereik is nagyon különböztek a középrétegétől. Többnyire csak bronz kar- és nyakperecek, fülbevalók és gyűrűk az ékszerek, bár az ezüst sem ismeretlen náluk. A X. század közepén terjed el az S végű hajkarika, amely a XI. század leggyakoribb ékszere lesz. A köznép temetői a XI. század végén záródnak, amikor már mindenhol érvényt lehetett szerezni a törvények rendelkezéseinek: a templom köré temetkezés kötelezettségének. A köznép emlékeit a Nádudvar-töröklaponyagi temető térképén mutatjuk be. A kar- és nyakperecek más típusait különböző temetők anyaga képviseli (Ártánd, Konyár, Püspökladány, Bakonszeg). 29. vitrin. Az Árpáid-kori falvak élete. A honfoglaló magyarok nem voltak vándorló nomádok. Falvakban éltek, megtelepült életmódot folytattak, fő foglalkozásuk a földművelés és állattenyésztés volt. A magyarok néha a IX. századi lakosság falvai mellé telepedtek, többnyire új falvak alakultak. Ártándon a magyar falu a régi Rikachi mellé települt és hosszú ideig Rikachinak is nevezték, míg végül az Ártánd név kiszorította a régi falunevet. A falu lakói félig földbe mélyített házakban laktak. Búzát és más terményeket termesztettek, híresek voltak sertéstenyésztésükről. A gabonaneműeket többnyire sarlóval, ritkábban rövid kaszával aratták le, a kalászokból nyomtatással nyerték ki a szemet, és őrlőkövekkel őrölték lisztté. A háztartások edényei agyaghói készültek. Közülük legjellegzetesebb a cserépüst, amely csak a magyarokra jellemző edényforma volt a XIV. század elejéig, amikor is megszűnt a használata. 30. vitrin. Templomok és temetők. A feudális magyar állam létrejöttével új törvények váltak kötelezővé, új szokások alakultak ki. Már István király is rendelkezett a pogány temetők felhagyásáról, de végül 38