Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A XX. századi képzőművészeti anyagunk – Sz. Kürti Katalin

16. kép. Varga Nándor Lajos: Vízhordó lány (rézkarc, é. n.) szerre bensőséges és monumentális, „Súroló nő"-je egyszerre köznapi és jelképi erejű, míg „Magvető"-je már magasszinten általánosító, az életet szervező nagy ritmusokra utaló. Kőből faragott, ill. műkő szobrain nőalakok jelennek meg harmonikus szépségükben. Míg Medgyessy plasztikájára döntően a klasszikus görög művészet előtti korok hagyományai hatottak, „Táncosnő" c. nagyméretű homokkő szobra a klasszikus kultúrából táplálkozik. Természetesen, nem az i. e. IV. századi mintakép utánzása jelentkezik itt, hanem az egészséges néplélek és saját életszeretete, harmóniaigénye megfogalmazása, klasszikus ihletésre. Műve egy táncoló leányt jelenít meg, akinek karja, lába alig lendül, feje szelíden hajlik előre. Földigérő ruhája, redői ritmusával, a tánc lendületét követi. A zárt felépítésű kompozíciót egy főnézetre állította be a művész. Fő kifejezési eszköze a ritmus, a mozgás, amely révén a fiatalság, a harmonikus nyugodtság dicsérete e mű. Terrakotta szobrai közül kiemelkedik a „Jó forrásánál" c. alkotás (amelynek Endre Béla felesége volt a modellje), valamint a „Haját fonó női akt", amelynek Móricz Zsigmond „Debreceni Vénusz" címet adott, jelezve: Debrecen környéki, paraszti szépségideál volt ennek a termékeny testű műnek ihletője. 341