Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A XX. századi képzőművészeti anyagunk – Sz. Kürti Katalin

8. kép. Frank Frigyes: Vörös kávédarálós csendélet (olaj, 1965.) Senyéi Oláh István (1893—1963) városunk egyik legnagyobb hódolója és kritikusa volt, bár legnagyobb méretű, legszebb művein cívisostorozó hajlama érvényesült. Kiállításunkon kisméretű tavaszi tájképét mutatjuk be. Félegyházi László (1907—) Glatz tanítványa volt, de működésére döntő hatást tettek 1936—1943 közti nagybányai látogatásai. E hatás eredménye kolorisztikus finomságokban gazdag női aktja. Ez a pleinair mű egymagában bizonyítja, hogy a debreceni mester a szépségnek és egészségességnek ünneplője művein. A poszt-nagybányai törekvések hatására dolgozott Hrabéczy Ernő (1894—1953), aki megosztotta életét Debrecen és Budapest között. A Gresham asztaltársaság tagja volt, majd 1944-ben hazatért és „pislákoló önbizalommal élt és halt meg itt" — írja róla Bernáth Aurél. 1947-ben festett „Egyedül" c. olajképe fáradt, nagybeteg, csüggedt önmagát mutatja be hallatlan érzékenységgel és artisztikummal, megrendítő egyszerűséggel. 333