Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A XX. századi képzőművészeti anyagunk – Sz. Kürti Katalin

szorú társaságában. Egyszerű, de ünnepélyességet és poézist sugalló tárgyai meleg zöldekből és barnákból villannak elő. A választékos előadásmód egyfajta hűvös, északias szellemmel találkozik e képen. Bernáth Aurél, Hrabéczy Ernő, Egry József, Pátzay Pál, s a modern magyar művészet legjobbjai egy asztalnál ültek a harmincas években a Gresham kávéházban. A Gresham-kör annak a kis csoportnak lett az elnevezése, amelyet elsősorban a nagybányai örökség tisztelete hozott össze. A Gresham-kör tagja volt Egry József (1883—1951), aki tisztelte, de nem követte Nagybánya hatását, önálló hangon jelenítette meg évtizedeken át a Balaton világát, úgy, ahogy senki előtte és utána. 1920-ban költözött Badacsonytomajba, modelljei ettől kezdve a Balaton és halászai. Korai, 1926-os műve: a „Balatoni halász" ritka olajképei egyik legjobb darabja. Már a témaválasztás is jelzi elkötelezettségét: a víznek, a Balatonnak proletárját jeleníti meg. A halász naptól cserzett arccal, élénk, kissé riadt szemmel tekint ránk, szegényes ruhájára helyezi cipeléstől kérges, csak most pihenő kezét. Egry együttérzése abból fakadt, hogy ő maga is kétkezi emberek, napszámosok utóda. Kiváló kolorista volt, de ezen az arcképén, a kifejezés érdekében — az érdesség jelzésére — visszafogottan fogalmazott. Berény Róbert (1887—1953) a magyar festészet egyik legjelentősebb képviselője. Bár képtárunk falán levő „Csendélet szőlővel" c. alkotása nem sorolható fontos művei közé, számot ad merész szerkesztéséről, képkivágásainak frisseségéről, kolorisztikus erejéről. Debrecenben jelentős festők, grafikusok dolgoztak a XX. század első évtizedeiben. Holló László mellett az Alföldnek és népének sorsa izgatta Gáborjáni Szabó Kálmánt, Káplár Miklóst, Senyéi Oláh Istvánt, Félegyházi Lászlót, Hrabéczy Ernőt, Dienes Jánost, Toroczkai Oszvaldot, Dobi Oláh Istvánt és több más alkotót is. Ezek az alkotók részben az alföldi festők közé sorolhatók, részben a nagybányai törekvéseket folytatják. Helyszűke miatt csak egyrészük festményeit mutatjuk be a képtárban, de grafikákkal, rajzokkal emlékeztetünk munkásságukra. Káplár Miklós (1886—1935) a Hortobágy festője volt. „Vásárra a hajnalon" c. olajképe egymagában is biztosítja helyét az alföldi festők között. Ezen a hatalmas képen mint egy meseszerű színpadi kép tárul fel a Hortobágy egy részlete hatalmas égbolttal, az esthajnal csillaggal. A nagy pusztán vásárra vonulnak az emberek, a szekerek, a lovak. A festmény zöldes-kékes foszforeszkálása a hajnal hangulatának érzékeltetésén túl mesés fátyolba vonja az egész jelenetet. A kép egyetlen nagy ritmusképletre épül: az alacsony horizontú, hatalmas Hortobágyon az apró figurák mozgásával szemben az égbolton elhelyezkedő, nagy lusta, színes, dekoratív hatású felhők szimmetrikus mozgása érvényesül. 330