Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A XX. századi képzőművészeti anyagunk – Sz. Kürti Katalin

a teleptagok között, felbomlott az egység, s az iskolát teremtő mester, Hollósy kivonult. 1904-ben már Técsőn találjuk tanítványaival együtt. Ettől kezdve a Tisza-híd, a Nereszen hegy lett állandó modellje a mester és tanítványai tájképeinek. Itt festette Hollósy 1907-ben a Déri Múzeum tulajdonát képező, kékekre, zöldekre, lilákra hangolt, erősen foltszerűen fogalmazott, látszólag igénytelen tájképét. Szándéka csupán az volt, hogy a táj karakterét és saját lelkiállapotát idézze a szürke-kék ég alatt meghúzódó fákkal, bokrokkal, a távoli hegy violaszín vonulatával. Míg a nagybányai telep alkotóinak jórésze elvonult Nagybányáról, Thortna János (1870—1937) elejétől a végéig kitartott. Hűségét bizonyította, hogy a háború után újraalakította a telepet, s annak vezetője volt 1918—1927 között. Kései, 1936-os „Almaszedő" c. művének korai változata képtárunkban levő ,,Parasztasszony"-á. Merész képkivágása, élénk színei, monumentális, táj fölé magasodó nőalakja elhelyezésével jelképi erejű festmény ez. A nagybányai telepet ugyan Hollósy alapította és vezette, de legnagyobb hatású alkotója, egyben a modern magyar tájképfestészet úttörő egyénisége Ferenczy Károly (1872—1917) volt. 1900-ban festett „Parkban — Nagybányai kert" c. olajképe a magyar impreszionista festészet tipikus alkotása. A mű egy tavaszi zöldbe borult kertrészletet ábrázol padon ülő két figurával. A napsütés fényfoltjaival számtalan zöldre (kékes hideg zöldtől a sárgás meleg zöldig) szabdalja a színfoltokat. A színkompozíció középpontja a nőalak ruhájának kékje, innen indul és ide tér vissza a tekintet. Az első pillanatban szeszélyesnek tűnő, valójában tudatosan megformált fénypászták az egész képfelületen foltszerűen jelennek meg. A természeti részletek foltszerű, szabadformájú ritmusával szemben a kerítés szigorú mértaniassága az ellenpont. E szabályos és szabálytalan szerkezeti elemek nagyszerűen kiegészítik egymát, segítségükkel több és fontosabb lesz a kép, mint egy pusztán impresszionisztikus alkotás. Ferenczy Nagybányán tudatos programot vállalt: hitelesen kívánta érzékeltetni az évszakok és napszakok váltakozó fényintenzitását. Erre a „Parkban" c. festménye majdnem olyan fontos példa, mint a Nemzeti Galéria-beli „Napos délelőtt", vagy a „Márciusi est". A modern magyar festészet magános óriásától, Mednyánszky Lászlótól (1852—1919) egy reprezentatív, ugyanakkor megrendítő háborús képet őriz az új magyar képtár. Mint ismeretes, Mednyánszky, az emberi szenvedésekre részvéttel reagálva, 1914-től haditudósítónak jelentkezett. Első háborús tájképeinek egyike az 1914-ben festett „Táborozás". A mű egy sík vidék fenséges panorámáját állítja elénk katonákkal benépesítve. Finom szürkék és aranysárgák végtelen variánsára épülő művén a tárgyak, alakok finom sziluettje bontakozik ki. Hatalmas, 322