Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Üvegművesség – Szalay Emőke

tén. Sokszor az üvegszálak felülete nem sima, hanem rovátkolt. Ilyen a színtelen száldíszű nagyméretű kancsó, míg a kulacson már szinte nem is üvegszálak, hanem színtelen, illetve kékszínű üvegszalagok alkotják a díszítést. A színes üvegszálakkal alkotott díszítés egyik formája, amikor a szálakat színtelen üvegbe ágyazva poharak szárrészének gombját képezik. Ennek példája a fehér és vörösszínű fonállal díszített gyertyatartó. A XIX. század első tizedeiből származnak az akkor általánosan elterjedt formákba fújt edények, amelyeknek domború díszítményei reneszánsz hatást mutatnak. Szép példái a kis kancsók és poharak. Egy másik edény csoportnál a díszítésben új jelenséggel találkozunk, amely már független a hutáktól, ahol a tárgyakat készítették és az előzőleg ismertetett díszítésekkel ellátták. Itt a kész üveg csak alapanyag a díszítés számára, amely a legtöbbször nem is a hutákba került a felületére. Ez az új díszítési technika a gravírozás, tulajdonképpen átmenetet jelentett a fúvott stílusról, amikor az edény formájával akart hatni és az esetleges díszítések is hutamunkával kerültek a felületére, a másik nagy üvegstílusra a kristályüveg stílusra. Már a XVII. században megjelent Magyarországon ez a technika. A kiállításunkon a köszörült díszű üvegek között legkorábbi az 1773-as évszámai ellátott kancsó, jellegzetes formát mutat, gömböstestű, hosszúnyakú, tölcséresen kiszélesedő talpú — ezek a reneszánsz kancsó jegyei —. Ugyancsak reneszánsz jellegű a díszítése az apró finom virágokkal. Jellegzetes XVII. századi forma a pincetokba való palack. Ezek a négyszögletes hasábos testű üvegek formába fújva készültek. Alakjuk híven tükrözi a célszerűség érvényesülését, hiszen egymás mellé helyezve úti edényként használták ezeket. Jellemző példája az úri üvegből parasztüveggé válásnak. A Déri Múzeum pincetokjai a XIX. század elején készültek, kettőnek az előlapjára céh jelvényeket köszörültek — mészáros, illetve csizmadia — a harmadikon virágkoszorúban elhelyezett nevet. Mindhárom egy helyről került ki, a jellegzetes rövid nyak alapján talán Dunántúlon készítették. Hasonlóan a köszörülés is egy kéz munkájának látszik. Valószínűleg bakonyi hutákban készültek a következő gravírozott díszű üvegek, az igen jellegzetes motívummal, a szarvassal díszített borosüveg, nagyméretű laposüveg, a kakast, kutyát primitív virágok közt ábrázoló, gyakorlatlan kézre valló 1820—40-es évekből származó poharak. A második vitrinben a múlt század második felében, a század végén elterjedt és kedvelt üvegek csoportját láthatjuk. Ezek az ún. rubin pácolású üvegek, amikor a színtelen üveg felületére pácolással vitték fel a díszítést. Mivel ezek jó része borosüveg és pohár, a díszítés is szőlőlevél és szőlőfürt. 302