Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Népi kerámia – Szalay Emőke

NÉPI KERÁMIA A több évszázados múltra visszatekintő debreceni fazekasságról a legkorábbi említés 1617-ből származik. Céhlevelük 1715-ből maradt fent. A XVIII. század második felétől kezdődően gazdag levéltári anyaggal rendelkezünk a céh történetére vonatkozólag, amelyből kitűnik, hogy a XVIII. század végén Debrecenben mintegy 100 fazekas dolgozott. Ebből az időből maradtak fent a legkorábbi edények. A debreceni fazekasság világkora körülbelül 100 évig tartott. A XIX. század második felében fokozatosan lehanyatlott és a XX. századra teljesen elsorvadt. A kiállítás stílus szerinti csoportosításban mutatja be az edényeket. A legkorábbi évszámos darab egy 1760-ban készült tál a világosmázas, írókás edények legkorábbi készítménye. Ehhez hasonló edényeken él tovább a XVII. századi kerámiák vörösbarna, sötétbarna, zöld színezése. 1793-ban készültek a bárándi egyház úrasztali boroskantái, amelyeknek egész felületét gazdagon hálózza be a gránátalmákból, karélyos levelekből, virágokból álló, a XVII. századi edények motívumaira emlékeztető díszítés. A XIX. század elején készült egy ritka edény, egy emberalakot ábrázoló, karján pólyás csecsemőt tartó nőalak. A díszítés azonossága alapján ugyanennek a mesternek az alkotása az üvegbutéliát utánzó edény. A hengeres testű 1820-as edény a kőcserép dohánytartók alakját követő polgári mintájú darab. A XIX. század elején ez a díszítésmód egy új technikai megoldással bővült: az írókával kialakított motívumok körvonalait karcolással emelték ki. Ilyenek a hatodik tárlóban levő 1830-as nőalakos tányérok, mindhárom egy mester munkája. A fejükön kaskétlinek nevezett főkötőt viselő nőalakok két virágtő között állanak, kezükben kis virágszálat tartanak. Az egyik tányéron a baloldali virágtövön a nőalakkal szemben egy jobbra néző kis madár jelenik meg. Ennek a stílusnak egyik kiemelkedőbb mestere Kosik István, 1831-ben készítette a korsóját, amely formailag és díszítéstechnikailag tökéletes alkotás. Díszítése egy hullámzó indára fűzött színes karélyos virágokból és levelekből álló virágkoszorú. A debreceni fazekasok közül egyedül ez a mester alkalmazott körzővel szerkesztett karélyos virágokat. Másik kiállított készítménye egy üvegalakot utánzó 1832-es évszámú bütykös, amelyen a cserépből kinövő virágtő tetején ugyancsak madarat látunk. Eb251