Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A régészeti kiállítás – Sz. Máthé Márta–M. Nepper-Ibolya–dr. Mesterházy Károly

konstrukciót, amely elképzelhetővé teszi a késő bronzkori női viseletet. A bronzékszeregyüttes kiegészítője az az aranylemezből hajlított haj­fonatdísz, mely tömör változatban már a korábbi korszakokban is is­mert volt. (Ld. 7. vitrin.) 13. vitrin. Korai vaskor (i. e. 750—300). A Kárpát-medence történeté­nek az a szakasza kezdődik meg i. e. 700 körül, amelyről már ókori tör­ténet- és földrajzírók feljegyzései állnak rendelkezésünkre, görög és la­tin nyelven. A kor népei ismerték és használták a vasat, amely lehető­vé tette a szerszamok nagy részének vasból készítését, a vasnak az el­terjesztése pedig a társadalom és a gazdaság fellendülését vonta maga után. A keleti sztyeppékról 550 körül érkező szkítakori népek lelete ke­rült elő Ártánd Zomlinpusztán 1953-ban. A fejedelmi lelet a Magyar Nemzeti Múzeum kiállításában tekinthető meg. A vaskori népek közül ezek azok, akik megyénk területét is megszállták. Azonban az itt talált leletanyag egyik hagyományos értelemben vett területhez sem so­rolható. Jellegzetes kerámialeleteik korongolatlan és korongolt magasra felhúzott fülű bögrék nagy tömegben kerültek elő kettős rítusú teme­tőikből. A kiállított anyag zöme a Hortobágy Árkuson 1959—60-ban lelet­mentett közel 50 sírós temető anyagát foglalja magába. A hamvasztásos sírokból világossárga kék pávaszemes berakású fajanszgyöngyök, elektron fülbevalók, illetve hajkarikák, korongolt és korongolatlan tá­lak, csuprok, tárolóedények kerültek elő. A vitrinben látható a Hajdú­nánás Tedejről előkerült szórvány sírnak a bronztükre és kúpos végű elektron fülbevalója is, valamint a háromélű jellegzetes szkíta nyílhe­gyek. 14. vitrin. Késő vaskor kezdete (i. e. 300—250). Az indoeurópai kel­ták az időszámításunk előtti IV. századtól kezdve folyamatosan meg­szállták a Dunántúlt, a Felvidéket, Erdélyt. Erdély megszállásával nagyjából egy időre esik megyénk keleti szélének kelta uralom alá ke­rülése is. Ez az időpont a IV. század végére tehető, tehát jóval korább­ra mint azt az eddigi kutatások tudni vélték. A filigránművű bronz­lánc, a plasztikus díszítésekkel tagolt bronzkarperecek, a kereszt alakú taggal ellátott ruhadísz, s a szépen megmunkált, díszített nagygombos bronzfibula (ruhakapcsolótű) a korai kelta temetők anyagának formai, technikai jellegzetességeit viselik magukon. A bikafejes kis korongon készült csésze szinte tökéletes fazekasmunka, amelyeket a Körösszeg­apáti homokbányában feltárt kelta temető 3. sírjában találtunk. A fé­nyesre simított felületű, lencse formájú, hasú edény egészen korai kelta fazekashagyományokat követ. A vitrin jobb oldali részében kelta fegy­verek: lándzsák, kard, gombban és karikában végződő kések vannak kiállítva. Ugyanitt nyert elhelyezést egy hosszú lapos fenőkő is, mely a férfiak készségéhez tartozott. 23

Next

/
Thumbnails
Contents