Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

Külföldön megkezdett tanulmányait Budapesten fejezte be Hegedűs László (1870—1911). Történeti tárgyú képei közé sorolható a magával ragadó „Ha majd minden rabszolganép ..." c. festménye. A XIX. században legnagyobb szobrászunk Izsó Miklós (1831—1875): Nyulacska (1868—69) c. erdélyi alabástromfaragványát a művész Debrecenben tartózkodása emlékére egy helyi családnak ajándékozta. Mérete: 65 X 120 mm. Ezt a Csokonai-szobor megalkotójának személye avatta becses emlékké. A Millenniumi Emlékmű két királyszobrát is alkotó Senyéi Károly (1854—1919) az újbarokk követője. Felfogását jól szemlélteti Kürtös kuruc vitéze. Stróbl Alajos (1856—1926) a párizsi világkiállításon (1900) Grand Prix-vel is elismert kiemelkedő emlékműszobrász. Az eklektikus (különböző korok és stílusok jegyeit vegyesen alkalmazó) művész közel 300 ismert portréjának egyike: Déri Frigyes mellszobra. (27. kép.) Az előcsarnok jobboldali fülkéjében látható márványszobor. Számtalan köztéri szobor alkotója Pásztor János (1881—1945) Párizsban tanult szobrász. Gyermekkori élményeinek egyike a századfordulóhoz közeli, első sikerét jelentő Búcsúzkodás, melynek másik faragott példánya a Magyar Nemzeti Galériában látható. Az itt bemutatott műalkotások többségét az 1930-ban megnyitott Déri-gyűjtemény (68 magyar és külföldi festő-, szobrászművész 109 műtárgya) képezi. Ezt gazdagította: Debrecen város szerzeményeivel, majd Thaly Kálmán, a város függetlenségi párti országgyűlési képviselője, továbbá a Déri Múzeum, esetenkénti vételeivel és az állami letétek. A múzeumalapító tanácsadói sorában az elsők között érdemel említést a lengyel származású Marian Pisztel (a Rotschild-család egykori titkára), aki később Sopronban telepedett le. A múzeumot tervező építészek Györgyi Dénes (1886—1961) — Münnich Aladár (1890—) képességét az 1926—28 között emelt, arányos, jó beosztású, eklektikus épület egésze, a tetővilágítású legnagyobb termével vagy a rendeltetését mutatósán képviselő kupolatermével meggyőzően bizonyítja. A művészetek értékelésekor ma azok tudatformáló szerepének teljesítése kapott hangsúlyt. (Arra a művészek, akarva vagy akaratlanul mindig is törekedtek.) A fentiekkel kiegészíthető a múzeum homlokzatán ragyogó: ARS LONGA VITA BREVIS EST jelmondat, melynek lényege : Az élet véges, a művészet örök. 233