Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

1861-es kiállításán. Ezt Gautier, Th. így értékelte: „Madarászban van eredetiség..." Ez egyik értéke Női arcképének is. Nyugtalanító álmainak beteljesedése történelmi festészete. Podjebrád cseh király bemutatja Mátyásnak a magyar főurak küldöttségét c. festménye elszomorító példa arra: Madarász kíméletlen kritikusa Keleti Gusztáv, hogyan használhatott fel tulajdonképp egy kis méretű vázlatot bizonyítékul, megalapozatlan véleményéhez. (19. kép.) Az 1873-i történelmi pályázatra küldött, tömören komponált, világos mondani való jú, kellemes színhatású vázlatra semmiképp nem illik Keleti minősítése, hogy „az gyarló kísérlet". A hűtlen királyra, elnyomásra emlékeztető tanulmány már tárgy választása miatt sem volt kedvező a Habsburg-házra. A szabadságharc egykori honvédeként (Debrecenben is járt) ismert művész még kevésbé. Ez nem az alkotó művészetének bírálata, hanem a kuruc Madarász ellen kovácsolt ítélet. Keleti lebecsülő véleménye — később Munkácsyt, Zichyt, Szinyei Merse Pált sem kímélte — hozzájárult a művész elkedvetlenedéséhez, teljes visszavonulásához. A sors a művészt későbbi mellőzéséért mintha előre kívánta volna kárpótolni Párizsban. „Ott becsültek engem...: az öregebb Dumas és az ifjabbik, meg Théophile Gautier, Victor Hugo és Baudelaire ..." Az utókor elismerése, Petrovics Elek véleménye: „... első nagyszabású megtestesítője a magyar 20. kép. Jankó János: Csokonai lakodalomban. (Olaj, 1869.) 223