Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A régészeti kiállítás – Sz. Máthé Márta–M. Nepper-Ibolya–dr. Mesterházy Károly

8. kép. Bronzedények, későbronzkor, Hajdúsámson edények — szabad kézzel készülve — az egyeki és a hajdúbagosi temetőkből valók. A tárló alján álló sok egyforma tál és csupor pedig Debrecenben került elő, egy fazekas elrejtett edényraktára lehetett. Szabadon álló urnák: Az ismét elterjedt hamvasztásos temetkezési szokás bizonyítékai azok az urnák, melyeket az első világháborút megelőző években tárt fel Zoltai Lajos Egyeken és Hajdúbagoson. Mindkét lelőhely neve azóta közismert lett a szaktudományban, a késő bronzkor egyik szakaszát egyeki, ill. hajdúbagosi csoport néven tartják számon. 10. vitrin. Vidékünkön a bronzkor utolsó képviselője a gávai kultúra népe. Igen keveset tudunk még erről a népről, de egyre gyakrabban kerülnek elő fényes fekete kerámiáikkal jelzett telepeik és hatalmas urnákból álló temetőik. Az azonban bizonyosnak vehető, hogy ennek a kultúrának a kezén volt az a nagyszerű bronzipar, melynek termékei a következő, 11. vitrinben láthatók. Szerszámok (sarlók, fűrészek, kések, balták), fegyverek (csákányok, kardok, tőrök), bronzlemezből szegecselt, domborított edények készültek a nagy hagyományú felső-tisza-vidéki bronzműves műhelyekben. A hirtelen támadt veszély elől földbe rejtett, összegyűjtött töredék darabok azt jelzik, hogy a viszonylagos elterjedtség ellenére is nagy kincs volt a fém, minden törött, kopott, elhasznált vagy rosszul öntött darabot félretettek, hogy becseréljék vagy újraöntsék. 12. vitrin. A Debrecen melletti Fancsikán találták azt az elrejtett cserépedényt, amelyben ezernél több apró bronzékszer (pityke, csüngő, spirálgyöngy, lemezöv stb.) volt. Ennek és egy másik kincsleletből származó fibulapárnak (ruhakapcsolótű) segítségével készítettük azt a re21