Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

Magyar és külföldi XV–XIX. századi képzőművészet – Masits László

A művészetet értő II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc politikai és művelődési programjában a képzőművészetnek is szerepet kívánt biztosítani. Ezért 1709-ben udvari festőjét, Mányoki Ádámot többek között azzal a feladattal küldte Hollandiába, hogy tanulmányútja során készíttesse el fejedelmi metszet-arcképét és sajátítsa el a rézmetszés technikáját. A művész a megbízásnak eleget tett és Berlinből 1711-ben kelt soraiban a fejedelem rendelkezését kérte egy metszet aláírására. Mivel a szabadságharc lehanyatlott, Rákóczi már lengyel földön járt, a művész kérésével nem foglalkozhatott. Azonban a metszet a fejedelem jóváhagyása nélkül, hibás felirattal („ ... Princeps Ragoczi") mégis megjelent. A művészettörténeti kutatás ezt a Mányoki közreműködésével készült metszetet mindezideig elveszettnek hitte. A fenti grafikát Galavics Géza művészettörténész azzal az igen ritka, hazánkban is mindössze két példányban levő metszettel azonosította, amelyből egy a Magyar Nemzeti Múzeum, a másik (a szebb) példány: II. Rákóczi Ferenc mint hadvezér (1707.) a Déri Múzeum birtokában van. (6. kép.) A festői hatású mezzotinto (a rézmetszet egy válfaja) Mányoki méltán híres Rákóczi képmásánál körülbelül egy esztendővel korábbi. Mintegy annak előképe s Mányoki portréművészetének újabb bizonyítéka. A lapot bizonyára nem Mányoki metszette, hiszen ilyen jellegű tevékenységéről később sem tudunk. Karl August Schwerdgeburth (1785—1878): Kölcsey Ferencet (7. kép) ábrázoló rézmetszetének egyik példánya alapján a Magyar Irodalmi Lexikonban (1963) az olvasható, hogy „Schwerdgeburth metszete tévesen jobb szemére mutatja világtalannak" Kölcseyt. A fenti állítás írója ezt valószínű abból következtette, hogy a rézmetszet levonatán csak a fordítva megjelent kép mutatja az ábrázoltat jobb szemére világtalannak. Az említett kép egy példánya kiállításunkan látható. Kerete alatt: „Festé Einsle. Rajz Ender. Metsz. Schwerdgeburth KÖLCSEY FERENCZ". Tehát a rézmetszet Anton Einsle, Bécs keresett arcképfestőjének festménye nyomán készült, ö Budán is működött. Ezt megerősítette Kende György négy évtizeddel előbbi, családi iratokra alapozott közlése: „Kölcseyt 1835-ben lefestette ... Einsle udvari festő,...[...] Ez a festmény 1860. október 1. óta az Akadémia »képestermében függ-«". Meggyőző további érvelése is: „így 1832. március 7-én..., Nagy Ignác írja a költő megbízásából Bártfaynak: ». .. Egy pohárnak eltörése bal szeme felett okozott homlokán egy másfél colnyi hosszú mély sebet:...«" Kölcseynek Bártfay Lászlóhoz március 14-én írt leveléből: „ ... Már akkor homlokomon a baj megtörtént, s én az olvasásra alkalmatlan valék. Egyedül az urbárium tárgyában dolgozottakat futam keresztül, s nyertem miatta dagadt szemet." A művészekről: Anton Einsle (1801—1871) festőművészt József nádor 1832-ben Budára hívta s kinevezte udvari festőjévé. (Festményei: Szé206