Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A kelet varázsa – dr. Ferenczy László

áll, mely 1800 körül készülhetett. A kínaiak nyugatról, Bizánc és Perzsia felől vették át a rekeszzománcozást a XIV—

XV. században. A réz vagy bronz alapú edényekre a mintának megfelelően hajtogatott réz lemezkéket, ritkábban sodrott huzalt erősítettek. Az így képzett rekeszekbe különféle színű zománcpasztát tettek és többször égették az edényt. Végül gondos csiszolással fejezték be a munkát. A legszebb kínai rekeszzománcos tárgyak a XV—

XVIII. században készültek, elsősorban palotai használatra. A következő vitrinben egy másfajta eljárással, zománcfestéssel díszített kínai vázák és dobozok szerepelnek a XVIII—

XIX. századból. E technika központja a déli Kanton város volt. Az ezutáni vitrinben kínai elefántcsont, kő- és féldrágakő faragványok szerepelnek. A rendkívül kemény jáde-követ a kínaiak a legnemesebb anyagként tisztelték. Két fő változata a jadeit és a nefrit; legszebb a zöldesfehér színű. Mintegy háromezer évvel ezelőtt szertartási tárgyakat, amuletteket, majd később ékszereket, vázákat, füstölőedényeket faragtak ilyen kőből. Az Ég jelképe volt a középen átfúrt pikorong. Szokatlan formájú tárgy van a vitrin közepén: nyele fekete ébenfa és három áttört jade lap díszíti. Ez a zsu-ji, melyet jókívánságok kifejezésére küldtek hivatali kinevezés vagy esküvő alkalmából. Gyakori volt a régi Kínában a kőből faragott pecsétlő. Különösen festők, irodalmárok és hivatalnokok használtak művészi, gyakran saját maguk faragta pecsétlőt. A könnyen faragható zsírkőből való darabok későbbi munkák. A fa- és elefántcsont faragás is kedvelt Kínában. Gyakori a különféle istenségek és a hajón ülő halhatatlanok és irodalmárok ábrázolása. A következő vitrinben a japáni teaszertartáshoz használt eszközöket láthatunk. A teázás szokása a VIII. században került át Kínából Japánba, ahol a XIV—

XV. században egy különleges esztétikai jellegű összejövetelt fejlesztettek belőle, amely máig is él. Eszközkészlete jórészt mázas kőcserép edény volt, ezért a japán kerámia művészi példái között sok az ilyen régi teaedény. A teamesterek ugyanis sokszor saját ízlésük szerint különleges kerámiát rendeltek hozzá az egyes kerámiaközpontokban. A vitrinben víztartó edény, teáscsésze, kis édességes doboz, a selyemkendő tartására szolgáló gyűrű és fa merítőkanál szerepel, ami mind a teázáshoz volt szükséges. Alattuk imari porcelánok és egy Kutaniból való, vörös festésű porcelán tál van. A következő két vitrinben XVIII—

XIX. századi japán bronztárgyak vannak. A kínai hatások ellenére sok sajátos japán forma szerepel közöttük. Díszvázák és kerek tükör mellett figurális szobrocskák is vannak: jakfarkas legyezővel ábrázolták Darumát, a buddhista szentet. Nagy zsákkal és legyezővel szerepel Hotei szerencseisten. Bivaly, ló és dekoratív oroszlán figura mellett az íráshoz való vízcsepegtető edény164