Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz (Debrecen, 1978)

A kelet varázsa – dr. Ferenczy László

A Párizsban tanult magyar festőművészek közül valószínűleg Rippl Rónai József volt az, aki leginkább felfigyelt a kínai és japán művészet értékeire, de természetesen több más művész is megismerkedett ezekkel. A keleti művészet megismerésének folyamatához csatlakozott Déri Frigyes ázsiai vonatkozású gyűjtő tevékenysége is. Széles körű látókörének megfelelően nem elégedett meg az európai tárgyak gyűjtésével, hanem a legfontosabb keleti művészeti ágak jellegzetes típusait is rendszeresen gyűjteni kezdte avval a céllal, hogy, művelődéstörténeti gyűjteménye didaktikai szempontból a lehető legteljesebb legyen. Keleti gyűjteménye — a budapesti Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum után — a legteljesebb az országban. Az állandó kiállítás látogatói így az ázsiai művészet, főleg az iparművészetek legtöbb jellegzetes műfajával is megismerkedhetnek. A Déri Múzeum jelenlegi vezetősége az alapító szándékának és didaktikai célkitűzéseinek megfelelően továbbfejleszti a keleti gyűjteményt. Az utóbbi években például mongóliai lámaista-buddhista festményeket és szobrocskákat, a régi kínai művészet köréből pedig jade és más féldrágakő faragványokat vásárolt. A keleti kiállítási szárny bejáratánál mindjárt távolkeleti porcelánok és kínai selymek fogadják a látogatót; éppen az a két anyagfajta, amely már régen ismert volt a nyugaton. Mindkettő kínai találmány és iparművészeti ág volt, melyek onnan terjedtek el az egész világon. A selyemhernyó-tenyésztés titkát csak a VI. században sikerült a bizánciaknak csellel megszerezni Kínából: két szerzetes csempészte ki számukra botjában a selyemhernyó petéket. A kínai porcelánt régóta ismerték az arabok és perzsák. Az európaiaknak Marco Polo adta az első kimerítő tudósítást a császári használatra készült kínai porcelánokról. A porcelán titkára azonban csak jóval később, a XVIII. század elején sikerült rájönni Böttgernek. A kínaiak mázas kőcserép edények mellett az időszámításunk utáni első századokban már úgynevezett proto-porcelánt, a VII—

VIII. században fehér porcelánt, a X—

XIII. században nagy mennyiségű, szeladonzöld mázas kerámiát készítettek. Később elsősorban a porcelánok mázalatti kobaltkék festésében és a különleges színes mázak kidolgozásában értek el művészi eredményeket. A bejárattól jobbra az első vitrinben láthatók a XVIII—

XIX. századi kínai porcelánok legismertebb fajtái: egyszínű, szeladonzöld mázas váza, ökörvér színű és kék mázas váza mellett sokszínű mázfeletti zománcfestésű porcelánok is szerepelnek itt alakos és virágos díszítéssel. Egyik sokszínű vázán kínai szerencsejelek szerepelnek: denevér, végtelen szalag, a hosszú élet írásjegye stb. A váza az alján levő vörös pecsétjelzés szerint a Nagy Csing dinasztia Csia Csing érájában (1796— 154