Sz. Kürti Katalin: Vezető a Déri Múzeum kiállításaihoz I. Régi képtár és Új magyar képtár (Debrecen, 1978)

rokonságban áll korai, alföldi indíttatású alkotásaival. Leheletfinom barnákból és zöldekből létrehozott tájképe tiszta áttetsző levegősségével, a várrom történelmi hangulatot árasztó hatásával hívja fel magára a figyelmet. Bizonyos mértékig az alföldi festészetbe kell sorolnunk az erdélyi származású, Baján élő Nagy István (1873-1937) szociális érzékenységű művészetét, amely formai megoldásaiban előkészítette a magyar konstruktív törekvéseket. Művei a szegényembert és környezetét idézik, legyen akármilyen témáról, műfajról szó. Választott technikájával, a pasztellel festett Virágcsendélet-e is példa erre. Sötétkék háttérben kékeszöld vázában jelenít még - érdekes képkivágásban - egy rózsaszín-barna rügyező ágat. Színei fénytelenek, sötétek, tárgyai kontúrozottak, egy szigorúan-szomorúan zárt világot idézők. Az 1927 körül készített csendélet tájképei monumentális hatással, puritán szellemével rokon. Ugyancsak 1927-ből származik Derkovits Gyula (1894-1934) Nyári istálló című korai, agitatív szándékú műve. A festmény jobb oldalán, a szín alatt, jászol előtt hever egy parasztember. Úgy tűnik, teljesen elégedett sorsával, nincsenek igényei. Rabszolga, cseléd, kiszolgálta az állatokat, dolgavégezetten pihen. A felfelé vezető úton idős, bátyus asszony halad, tekintete mintha húzná, vonná a férfit felfelé, kifelé ebből a párás meleg, de igénytelen világból. Derkovits mestere volt Kernstok Károly (1873-1936), a Nyolcak tagja. Egyik utolsó remeke a Déri Múzeumban lévő Virradat-Harmatos reggel (1932) című nagyméretű képe. Életigenlő hangvétele, gazdag színvilága láttán első ránézésre az 1910-es Lovasok a vízparton című műve jut eszünkbe. Mint azon, itt is a napnak, víznek és lovaknak örülő fiúkat látni, de a tízes évek lendülete, konstruktív ereje eltűnt. A Virradat egy szép nyári reggel bukolikus, panteisztikus képe. Gazdagon burjánzó természeti háttérben, nagy fáktól óvottan, virágoktól körülvetten, harmonikus kompozícióban jelenik meg a három, klasszikus szépségű fiúakt. Alakjukkal a tisztaságot, az elvágyódást, s a szürkékből kiragyogó sárgák, vörösek izzásával talán a jövőt sejteti Kernstok. A modern magyar festészet sokoldalúan képzett, tájékozott, s épp ezért az ifjú generáció nevelésében igen nagy szerepet játszó egyéniség volt Vaszary János (1867-1939), a Képzőművészeti Főiskola tanára. Festményeit artisztikus, könnyed hatás, bravúrosság és elegancia jellemezte. Múzeumunkban levő Tengerpart című műve 1937-ben készült Barcalában. Expresszív felfogású, keveretlen, erős, tiszta színekre épülő műve egyszeri, alia prima festékfelrakással készült. A kép előterében megjelenő fürdőzők egyénítésére nem törekedett, a festő a nyár örömét, a gondtalanságot hangsúlyozta alakjaiban. 39