Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben
70 SZABÓ ANNA VIOLA is hasonló. Mirkovszky tehát nem pusztán az általánosan használt ikonográfiát vette alapul, hanem konkrét festmény-előképet, s azt fogalmazta át, egészítette ki kosztümös és modern alakokkal, megőrizve a megjelenítés késő barokk hangoltságát. A három debreceni freskót összehasonlítva, úgy tűnik, Mirkovszky képes volt bármilyen megbízásnak eleget tenni: témáit a megrendelő kéréséhez, a stílust a témához alakítani. Ezért lett a vásári képek megjelenítésmódja plakátszerű a határozott körvonalú, szinte háttér nélküli figurákkal, mert a hangsúly a motívumokon, a cselekvésen, az elbeszélésen volt. A Bika freskóinak plein air-je az örömet és természetességet árasztja, a Zenede rokokója pedig az időtlen békességet és égi derűt. Egyéni látásmód, egyéni stílus megnyilvánulásáról nem beszélhetünk.171 A puritán ízlés nem kívánta, így Mirkovszky debreceni munkálkodása előtt nem volt divat Debrecenben a középületek díszítőfestése, netán freskókkal való ékesítése - igaz, azelőtt nem is épültek olyan reprezentatív helyiségek, amelyekben erre lehetőség vagy szükség lett volna. A tanácskozásokat a templom, a városháza, a kaszinó fehér falai közé hívták össze, az ünnepségeket, táncmulatságokat házias bájjal díszített vendégei A Zenedébe készült képpel számba vettük Mirkovszky valamennyi murális alkotását; e ponton azt is összegezhetjük, mi lett ezeknek a sorsa. Az István szállóba készült, elsőnek tekinthető kompozíció a Mikszáth-szoba 1904- es megszűnésével értelmét vesztette, s ekkor, de legkésőbb 1928-ban, a kávéház bezárásakor, lemeszelhették - noha a ház ma is áll az Akadémia mellett. A Baross kávéházit a József körút 45. szám alatti, szintén ma is álló házban, már az első tulajdonosváltáskor, 1900 tavaszán átalakították, majd 1927-ben a régi, sötét faborítást a festményekkel együtt végleg eltávolítva, teljesen új, fényes és modern kávéházzá változtatták. A Kereskedő Társulat palotáját 1952-től a Megyei Könyvtár használta, s a freskók egy pár évvel később kiütött, véletlen tűzesetben megsérültek, ezért a falakat az egyszerűség kedvéért lemeszelték. Úgy lehet, a meszelés alatt a képek ma is megtalálhatók lennének. A restaurálást segíthetné, hogy a Déri Múzeumban néhány képnek megvan az eredeti színvázlata, miután a Kereskedő Társulat a festő halála után, az esetleges javításokra gondolva, megvásárolta azokat, Chylinski dokumentatív fényképeivel együtt. Az előcsarnok freskója szintén nem látható, de sorsa nem ismeretes. Az épület 2007 óta használaton kívül áll. A Steindl-féle Arany Bikát 1913-ban lebontották. Zoltai Lajos a Városi Múzeum részéről próbálta menteni a menthetőt, és sorra lefényképezte mennyezet és a fal festményeit, a nagytermet és az előcsarnokot. A képek azonban fekete-fehérek lévén, s mert Zoltai nem volt fotóművész, csak kevéssé adják vissza az eredetit. „Löfkovits múzeumigazgató tárgyalt Somogyi Sándor szobrászművésszel, aki 600 koronáért elvállalta a freskók két részletének, a városházát és a Hortobágyot ábrázoló képeknek megmentését. A múzeum a maga részéről hajlandó 200 koronával járulni a költségekhez, a többit a városi tanácsnak kell kiutalnia." - írta a korabeli sajtó. A gulyást ábrázoló kép végül be is került a múzeumba, de az idők során állítólag megpenészedett, és kidobták. A terem egykori képét és színeit Mirkovszky színvázlata, valamint Székely Árpád és Mendlik Oszkár akvarellje őrzik. A Zenede freskója az egyetlen, amely megközelítőleg eredeti állapotában látható. Egy beázás során ugyan ez is megsérült, de helyreállították, restaurálták, csak az angyalok tartotta festőn tűnt el a keret mellől. Most már csak arra kellene vigyázni, hogy maga az épület össze ne dőljön, hiszen ha ez bekövetkezne, Mirkovszky Géza utolsó munkája, emlékezetének maradéka is eltűnne a föld színéről. Vö.: Bárdos Géza kereskedő társulati titkár levelei Mirkovszky Gé- zánéhoz, 1899, aut. tinta, 4 f, 6 p. DM Történeti gyűjtemény, 1.10/1956; Debreceni Nagy Újság (DNÚ), 1913. április 20.; Zoltai Lajos, Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeuma 1913. évi állapotáról, Debrecen, 1914. lökben és szalonokban rendezték, fényűzésnek meg ott volt a színház: az egyetlen nyilvános hely (a katolikus templomon kívül), ahol festett falakat lehetett látni a városban. Bár a századvég nagy építkezései Debrecenben is elhozták a bankpaloták, egyleti székházak, tükrös kávéházak korszakát, még az ezekben kialakított hatalmas terek falképekkel való díszítéséhez is csak Mirkovszky festményei hozták meg a kedvet. 1895 nyarán Helvig Albert, a színház díszletfestője vállalkozott előbb a Margit-fürdő új vendéglőjének „gyönyörű négy tájképpel" való kifestésére, majd a fürdő dísztermét is újrafestette. Nem sokkal később a tűzoltólaktanya tiszti gyűléstermének és irodájának plafonját díszítette a tűzoltók életéből vett jelenetek képeivel.172 Ugyanekkor festette ki a Bika frissen felújított kávéházát „egy debreceni születésű, tehetséges fiatal festő, Udvary Géza, ki tanulmányait iotz Károly mellett gyarapította": a mennyezetre a négy elemet allegorizáló négy freskót és egy pikáns amorett-csoport képét festve „megkapóan szépen" és „művészi ambícióval." Legfőbb érdeme a cikkíró szerint mégis az, hogy „a derék ifjú ezáltal bebizonyította, hogy hasonló képek megfestetése végett nem szükséges jövőre idegen festő ecsetjéhez folyamodnunk'?1 Noha ez utóbbi kérdés különösen aktuális volt ekkor Debrecenben,174 a hirtelen felszökő falfestési kedv hamar leapadt, s talán az új megyeháza fölépültéig nem készült ilyen épületdísz a városban sem helybeli, sem idegen festő ecsetje által. Amíg Mirkovszky a zenedei megrendelésre várt vagy a terveket készítette elő, az 1894-es évben több fontos dolog is történt vele. Ennek az évnek a tavaszán véglegesítették a válását, az év végén pedig újra egymásra találtak régi szerelmével, Greguss Gizellával (egymás mellett állítottak ki a Nemzeti Szalonban), s e találkozásból a következő évben házasság lett, 1896 áprilisában pedig kislányuk született. Mirkovszky 94 tavaszán részt vett a frissen alakult Nemzeti Szalon szervezésében, amelynek Gerster 172 DH, 1895. június 25., július 24. Helvig Albert, „színházunk magas képzettségű, zseniális festője" nagyjából 1892-től dolgozott a debreceni színházban, 1895 őszén azonban Evva Lajos hívására főfestőnek szerződött a pesti Népszínházhoz. Lehetséges, hogy ő festette az 1894-re fölépült Pavillon laktanya tiszti étkezdéjének mai napig (a többivel ellentétben) fennmaradt freskóit is. 173 DEM, 1895. július 21.: A Bika kávéházának freskói, üdvary Géza (1832-1932) festőművész nem Debrecenben született ugyan, de itt járt iskolába, majd a Mintarajztanoda és nemzetközi festészeti tanulmányok után hét évig tanult Lotz freskófestő-mester- iskolájában. 1901-től élete végéig figurális alakrajzot tanított az iparművészeti iskolában. Murális munkái közül kiemelkedik az Országház Nándorfehérvár-termének freskója és a kaposvári városháza falképei. 174 A miniszteri leirat szerint a millenniumra minden nagyobb városnak történeti festményt kellett készíttetnie a város múltjából. Debrecenben azonban nemcsak a téma mellett nem tudtak dönteni, hanem a festő személye mellett sem, hiába ajánlkozott a feladatra Kovács János és Rajzó Miklós debreceni festő is. Végül a vásár nagy panorámája készült el, amelynek megfestésével megint nem helybelit, hanem biztosra menve, Pataky László festőművészt bízták meg, akinek már ismerhették, többek között, a hortobágyi tanulmányok alapján készült Nagyvásárkor című képét. DH, 1894. szeptember 17., 1895. május 1., július 11., július 13., augusztus 2., stb; SZ. KÜRTI, 247.
