Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Természettudomány - Mező Szilveszter: „A piramisok országában”. Egyiptomi témájú felvételek Soó Rezső (1903–1980) egyetemi tanár múzeumi diahagyatékában
8 MEZŐ SZILVESZTER töltött évek rendkívül gyümölcsözőek voltak Soó Rezső pályafutásában. Ebben az időszakban jelent meg első tankönyve, amit a romániai magyar nyelvű középiskolák számára írt növénytan tárgykörben.'0 Ekkor készítette el Kolozsvár geobotanikai monográfiáját és ekkoriban fejtette ki az alföldi vegetáció ún. erdős-sztyep elméletét is, miszerint „a magyar Alföld utolsó ősi természetes képe az erdős-sztyep volt [...] ahol erdők, puszták, mocsarak, lápok váltakoztak 1927-ben visszatért Magyarországra és 1929-ig a tihanyi Biológiai Kutató Intézet adjunktusaként és a növénytani laboratórium vezetőjeként dolgozott. Ezekben az években a Balaton-vidék növényszövetkezeteit kutatta és úttörő mikroklíma-vizsgálatokat folytatott.10 11 12 Mindössze 26 éves volt, amikor 1929 decemberében Klebeisberg Kuno (1875-1932) vallás- és közoktatásügyi miniszter kinevezte őt a debreceni Tisza István Tudományegyetem Növénytani Tanszékének élére.13 14 Az általa megszervezett Növénytani Intézet maradandó hatást gyakorolt a magyar növényföldrajzi, növénytársulástani és növényökológiai kutatásokra. Egyik méltatója, Kádár Mán így foglalta össze a Soó Rezső által meghonosított új módszereket: „...fiatalkori tanulmányaival merőben új utat nyitott meg a magyar flóra kutatásában, hiszen a csupán leíró módszer helyett geobotanikai, növényszociológiai komplex, ízig-vérig általános biológiai szemléletű módszert alkalmazott"!11 Munkatársaival és tanítványaival nagy lendülettel fogott hozzá a Nyírség, a Tiszántúl és az Alföld módszeres florisztikai, geobotanikai, növénycönológiai, növényszociológiai és synökológiai vizsgálatához, ami a soron következő években értékes tanulmányokban, doktori értekezésekben öltött testet.15 Felmérte a Nyírség és a Hortobágy különféle növényszövetkezeteit: az erdei, réti, lápi, mocsári, vízi, sziki és homokpusztai vegetációtípusokat. 1938-ban jelent meg egyik alapvető műve: A Tiszántúl flórája, amit Máthé Imre (1911-1993) botanikussal közösen készítettek.16 Jelentősek a Debrecen növényvilága témakörében született publikációi is. Ezekben a tanulmányokban sok értékes adatot közölt a város környékének adventív flórájáról és a térség botanikai megismerésének történetéről.17 A széles körű oktató-, kutató- és gyűjtőmunka mellett meghatározó tudományszervező tevékenységet is folytatott több mint egy évtizedes első debreceni professzúrája alatt. Szerkesztette a Tisia folyóiratot és Acta Geobotanica Hungarica címen intézeti folyóiratot jelentetett meg.18 Nagyon fontosnak tartotta az Alföld ritka és veszélyeztetett természeti értékeinek megóvását, s ezért a nemes célért képes volt tenni, küzdeni is. Talán kevésbé közismert, hogy az 1930-as évek első felében az ő kezdemé10 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.637. oldal 11 Soó Rezső: i. m. 1978.121. oldal 12 Uo. 13 Uo. 14 Kádár Zoltán: Búcsúzunk Soó Rezsőtől. Természet Világa, 1980.4. szám, 175. oldal 15 Molnár V. Attila: i. m. 2004.4. oldal 16 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.646. oldal 17 ódatok Debrecen adventív flórájához (1936); Debrecen növényvilágának kutatása (1932): Hajdú megye és Debrecen növényvilága, A fiára- és vegetációkutatás (1940) 18 Molnár V. Attila: i. m. 2004.4. oldal nyezésére létesítettek növényrezervátumot Bátorligeten.19 A jégkorszaki maradványfajokban gazdag nyírségi őslápterület iránt érzett aggodalmának adott hangot A pusztuló Bátorliget című írásában, ami a Természettudományi Közlöny lapjain jelent meg 1935-ben20. Hasonló témát dolgozott fel a Természetvédelem a Nyírségen címmel írt írásában is.21 1940-ben Kolozsvárra került, ahol az egyetem Rendszeres Növénytani és Növényföldrajzi Tanszékének vezetője, a Botanikus Kert és az Erdélyi Múzeum Növénytárának igazgatója lett. Az Erdélyben folytatott botanikai kutatásait fémjelzik a Székelyföld és az Erdélyi Mezőség flórájáról, az Erdélyi-medence endemikus és reliktum növényfajairól, valamint a Rad- nai-havasok növénytársulásairól írt munkái.22 1945 őszén tért vissza a debreceni egyetemre, ahol újra elfoglalta régi katedráját. A következő tíz évben botanikát, általános biológiát és örökléstant (genetikát) adott elő, miközben egy ideig (1951—52-ben) a Matematikai és Természettudományi Kar dékáni teendőit is ellátta.231952-től „kétlaki" életet folytatott Debrecen és Budapest között, mivel mindkét város egyetemén oktatott.24 Pályájának egyik kiemelkedő szakasza ez az időszak, amikor több szakmai elismerésben és magas rangú állami kitüntetésben részesült. 1951-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta és Kossuth-díjat kapott a hazai növénytani kutatások területén elért kimagasló eredményeiért. 1951-ben jelent meg a Jávorka Sándor (1883-1961) botanikussal közösen jegyzett nagy határozó: A magyar növényvilág kézikönyve, 1953-ban pedig a Fejlődéstörténeti növényrendszertan c. egyetemi tankönyve. Utóbbiért 1954-ben ismételten Kossuth-díjat kapott. 1955-ben az ELTE Növényrendszertani és Növényföldrajzi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára és az egyetemi Botanikus Kert professzor-igazgatója lett.25 Ekkoriban is számos nagyívű tanulmánya jelent meg, többek között a homoki növénytársulások fejlődéstörténetéről és az alföldi erdőkről.26 Tudománytörténeti írásai közül figyelmet érdemelnek Borbás Vince (1844-1905) és Carl von Linné (1707— 1778) botanikusok munkásságáról készített dolgozatai.27 Több érdekes útibeszámolója is megjelent ekkor, köztük az észak-európai, romániai, egyiptomi és szovjet tanulmányútakról szóló írásai.28 Rendszertani dolgozatai közül kiemelkednek orchidea-tanulmányai, melyek máraz 1920- as évektől kezdődően ott szerepelnek Soó Rezső publikációs listáin. 19 Albrecht Gyula: Látogatás Soó Rezső akadémikusnál. Természet Világa, 1979.9. szám, 402. oldal 20 Soó Rezső: A pusztuló Bátorliget. Természettudományi Közlöny, 1935.12-21. oldal 21 Soó Rezső: Természetvédelem a Nyírségen. Botanikai Közlöny 31.1934- 277. és 283. oldal 22 Soó Rezső: i. m. 1978.123-124. oldal 23 Soó Rezső: i.m. 1978.124. oldal 24 Uo. 25 Soó Rezső: i. m. 1978.125. oldal 26 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.661-673. oldal 27 Borbás Vince, a iegmagyarabb botanikus (Botanikai Közlemények 46/3-4.1956.171- 175.): Linné Károly (Természettudományi Közlöny 88.1957.193-197.) 28 Priszter Szaniszló: i. m. 1985.662-674. oldal