Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Történettudomány, művelődéstörténet - Szabó Anna Viola: „A magyar művészet eleven ereje”. Egy építész, egy festő és egy fényképész találkozása a XIX. század végi Debrecenben

„A MAGYAR MŰVÉSZET ELEVEN EREJE"

59

várost, és költözött haza Budapestre. A lépés elhatározásában két barátja volt segítségére: Gerster Kálmán és Schmitt Jenő Henrik.'03

Mirkovszky a Magyar Egylet vezetőjeként, 1889 elején ismerkedett meg az egyéves ösztöndíjjal Berlinben tanuló, a századforduló értékválságában az egyik lehetséges gondolati kiutat megfogalmazó, leendő gnosz- tikus filozófussal, Schmitt Jenő Henrikkel. A városban ismeretlen Schmitt az Egyletben keresett támogatást és kapcsolatokat, és a Nero-panorá- mához végzett stúdiumai révén Mirkovszky alkalmas személynek tűnt, hogy a császárról írt drámájával felkeresse, és vele a témát megbeszélje.'04 A két merőben különböző habitusú ember hamar megtalálta az álmodozás közös hangját, s a továbbiakban rengeteg időt töltöttek együtt kiskocsmákban, kávéházakban, színházakban és Mirkovszky műtermében, a jövőről szőtt terveikről, filozófiáról, költészetről, házaséletről folytatott beszélgetésekkel. A beszélgetés leveleikben Schmitt hazatérése után is folytatódott, bontakozó filozófiai gondolatait, új eszméit mindig megosztotta barátjával, számított a véleményére, kéziratokat, kefelenyomatokat bíráltatott meg vele, beszámolt a sorsáról és érdeklődött Mirkovszkyé iránt, magánéleti, életvezetési tanácsokat adott neki; Mirkovszky pedig „praktikus szellemével" volt segítségére művei kiadásainak, bemutatásának intézésénél, a nyomda ellenőrzésénél. Úgy tűnik, Schmitt éppen ezt a gyakorlati, hétköznapi szellemet szerette és „használta" Mirkovszkyban, szerette gondolatait vele ütköztetni, rajta megmérni.'05 Sajnos, a levelezés csak egyoldalúan maradt fenn, Mirkovszky gondolatait csak néha, Schmittnek a kérdéseire adott válaszaiból, áttételesen ismerhetjük meg. E válaszok és reakciók azonban meglehetősen labilis, kapkodó, bizonytalan személyiségnek mutatják a festőt, akinek az élethez szeretetre, támaszra és eligazításra van szüksége.'06 Több forrásunk említi, hogy Mirkovszky 103 104 105 106

103 Schmitt Jenő Henrik (1851-1916) filozófus. Kezdetben Hegel követője volt, később kialakította újgnoszticizmusnak nevezett gondolatrendszerét, amelyben a teozó- fia, az anarchizmus, a buddhizmus és az őskereszténység, Ibsen, Tolsztoj és Nietzsche tanai keveredtek. Anarchista tanait könyveiben, valamint 1900-ig megjelenő lapjaiban (Állam nélkül, Erőszaknélküliség, Ohne Staat) és élőszóval, főleg az alföldi parasztság körében hirdette, emiatt több ízben perbe fogták. A századforduló után Berlinbe költözött és azon túl csak elméleti munkásságot folytatott. Filozófiai irányzata, neveléselmélete és személyisége nagy hatást gyakorolt a századelő művészeire, így a Nyugat első nemzedékére és a gödöllői művésztelep alkotóira.

104 Schmitt Jenő Henrik levelei Mirkovszky Gézához, 1889-1896, kézirat, FSZEK 09/6932. (A továbbiakban: Sch-M), 1889. február 1., február 20.; Schmitt drámája: Tigellinus, Berlin, 1900.

105 „Milyen benyomást tesz rád a két dm - különösen az első benyomást figyeld meg és közöld velem nézetedet - mert a kérdés itt nagyon is praktikus kérdés nem pusztán elméleti" - írja neki egy alkalommal, új könyve címét latolgatván Schmitt. Máskor meg arra kéri: „írj mielőbb, nagyon érdekelnek eszméid, véleményeid, melyekkel saját gondolataimhoz olykor hozzászólsz", és „Mit szólsz ehhez? Nagyon érdekelnének már az előzetes megjegyzések, mert ez oly kérdés, melynél a közönség szellemi szükségletével nagyon is számolni kell!" „Roppantul sajnálom, hogy nem beszélhettem veled, mert nagy munkákkal és tervekkel foglalkozom és ezekbe a fontos dolgokba tu.dod, hogy szeretek veled érintkezni" - írja máskor. Sch-M, 1890. december 27., 1891. március 22., 1891. április 10., 1893. október 18.

106 „Ha már sorsát nőkhöz állandóan fűzi, olyanhoz fűzze, aki szereti, akit ön is szeret, és aki műveltség tekintetében önnek megfelel”. Sch-M, 1889. augusztus 10.

„kedves ember" volt, „szelíd művész" Schmitt is „szelíd és megnyerő modoráról" beszél, de vidámnak és dalos kedvűnek is láthatta, aki közelebbről ismerte.'07 Könnyen alakítható és önbizalomhiányos is lehetett egyszersmind: Schmittel való beszélgetései hatására ő is színjátékot kezd írni „a társadalmi kérdés témájával", és a szocializmusról kér felvilágosítást barátjától; németül írt verseit Schmitt bírálja és stilizálja, gyakorlás végett német nyelvű levelek írására biztatja; festői tehetségét pedig állandóan dicsérni és ápolni kell, hogy az alkotásra képes legyen, hogy művészi bátorságot nyerjen. Minden próbálkozása átmenetinek tűnik ugyanakkor, hirtelen fellángolásnak, amelyeknek nincs folytatása; egész berlini élete, sőt, talán egész addigi élete, hazatéréséig, csak valami nagy rákészülés- nek látszik, valami időkitöltő, ideiglenes tevékenységnek a nagy beteljesedés előtt - úgy azonban, hogy ezenközben maga sem tudta, mi is lesz az, csak várta az eljövetelét.

Schmittől hallhatott először az anarchizmus eszméjéről, illetve az általa továbbfejlesztett „ideális anarchizmusról", amelyet az ekkoriban fogalmazott, majd pár év múlva A szellemi vallás katekizmusa címen megjelent munkájában a földi világ tökéletes ellentéteként majdan létrejövő, szeretet és közösség isteni országaként ír le, amely minden külső uralomtól, osztálykiváltságtól, az embert más ember eszközévé, szolgájává tevő vagyon hatalmától, az erőszaktól és önzéstől mentes lesz.'08 A gondolat érthető okokból megragadta a művészetéből megélni próbáló, de mindig nélkülöző, mindig mások akaratától, felsőbb hatalmaktól (apjától, tanároktól, hadseregtől, megrendelőktől, nőktől és általában, az osztálykülönbségektől) függő, szorongattatott és bizonytalan Mirkovszkyt. Az erőszak nélküli anarchia elvére épített, állam nélküli társadalomban a „közös intézmények, nyugdíjazás, közrend, közoktatás a csoportok [munkás-konzorciumok] közreműködésével - azok delegátusai által rendeztetnek és így az államügyek lehetőleg szabad társulás útján, illetve parlamentáris úton intézteinek el. Ezen körbe esik a szépművészet culturája is: a tudomány templomai, a művészet csarnokai, a művészek díjazása, [...] és sokkal emelőbb-méltóbb ez öntudat a művészekre nézve, hogy ilyen nagy tágas közélet körében el vannak ismerve, mint az eddig divatos műpártolás fajai által nyújtott körülmények közt lehetséges" - magyarázta neki Schmitt.'09

A keresztény felekezetek között korábban sokat tévelygő, a spiritualitás útját kereső Mirkovszkynak™ különösen tetszhetett az egyház hivatalos szerveinek elutasítása, a szeretet országának a krisztusi tanokon alapuló, de az egyház kiiktatásával történő megvalósulása, melynek középpontjában az istenséget önmagában felfedező és azt másokban is meglátó ember áll, akinek megvilágosodását az önmagára ismerés jelenti.,,/! belsőleg holtnak nincs ereje a csírázó élettel szemben. Állam és egyház mint vala107 KOMOR, 1899; DKK, 1904: GONDY Károly, Mirkovszky és Munkácsy, Debreczen, 1899. november 29.; Sch-M, 1889. szeptember 3.

108 Vö. GÁBOR György—SÜKÖSD Miklós, Decentrális teokrácia. S. J. H. gnosztikus perennialízmusáról, Korunk, 2015. június, 16-27; Sch-M, 1894. december 20.

109 Sch-M, 1890. május 21.

110 Mirkovszky szerb származású édesapja révén görög-keleti vallásúnak született, később evangélikussá lett, házasságot katolikus szertartás szerint kötött, temetése pedig református volt. Lásd házassági bontópere aktáját és gyászjelentését.