Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Történettudomány, művelődéstörténet - Surányi Béla: Debrecen kertkultúrája és Pohl Ferenc
40 SURÁNYI BÉLA let 820.045nm-re növekedett,az utak, az utcák fásítására 55 ezer facsemetét telepítettek, elsősorban juhart, japánakácot, hársfát, nyugati platánt és ostorfát. 1931-ben a nyilvános parkok és egyéb zöldfelületek az alábbi képet mutatják:70 Városháza előtti terület 1300 nm • Kollégiumi emlékkert 5612 nm • Kossuth szobor környéke 7448 nm • Ferenc József úti park 1500 nm • (Piac utca) • Nagyerdei park 293487 nm Pályaudvar előtti területe 1774 nm • Petőfi kert (?) 8400 nm Magoss György tér(Bem tér) 6625nm • Bethlen utcai park 1248 nm Közkórház előtti park (Kenézy) 4384 nm • Népház környéket?) 16.205 nm • Kossuth utcai templom környéke 3400 nm • Déri Múzeum előtti park 4314 nm • Attila téri görögkat. templom környéke 6500 nm • Ispotály templom környéke (?) 2500 nm • Simonyi út 2000 nm A fentiek csak olyan területekről tesznek említést, amelyek kiterjedése meghaladta az 1000 nm-t. A dísznövénykertészet71 faiskolai csemeteállománya az 1930-as években: Lombfa--------------179.201 darab Tűlevelűek 26.084 darab Cserjeféle 43.187 darab Virágpalánta 20.186 darab Egyéb faféleség 78.385 darab (Ezen túlmenően: a faiskolában a gyümölcsfa magoncok száma 8.000 darab körül, az oltványok száma 50.000 fölött volt.) Noha az állomány nagysága évente változott, az adatok mutatják a csemetenevelés méreteit és arányait. Az 1920/30-as évek fordulóján a városi kertészet bevétele 4,5 millió pengőt ért el. Az 1930-as években bővült a parkok száma, így új park létesült az Erzsébet utcán. Ekkor született meg a csapókerti római katolikus templom előtti park, a nagyerdei villamosmegállóval szembeni park, a Dobozi úti bérházak előtti terület parkosítása. A köztemető végleges parkosítása is erre az időszakra esett. A sorfák telepítése folyamatos volt a két világháború között,72 főként az 1920-as évtized második felétől. A telepítések zöme a város belterületére esett. Ami a faféléket illeti, a városi közvélekedés az akácfát „ Debrecen hagyományos fájának" tekintette. A város vezetése hasonló nézetet vallott, kérve Pohl Ferencet arra, hogy a sorfák ültetésekor az akácfa jusson előnyhöz. 1928-ban a „ befásított utcák" szá70 HBmL.XI.81.1. Az utcanevekről lásd: Debrecen utcanevei. Szerk.: Nábrádi Mihály. Db. 1984., TóthP.: Debreceni utcanevek. Db. én. 71 Komoróczy szerk.én.25-27. 72 HBmL Xl.81.1. ma 175-re rúgott. A fásítási lendület az 1930-as években azonban vesztett erejéből. 1925-1932 között a fásításra felhasznált összeg nagysága 218.780 pengőt ért el, a fenntartási költségek 440.356 pengőt emésztettek föl. A város zöldterülete olyan mértékben növekedett, hogy egy személyre 6 nm gondozott fás-füves terület jutott. A városi kertészet eredményei73 kedvező hatással voltak a magánkertészetekre. 1938-ban a városban 14 virág-és díszkertész működött 10 kát. hold szántóföldi területtel és 240 nm nagyságú üvegházzal. A termelvé- nyeket üzletekben és piaci árusítással értékesítették. Kiterjedt kapcsolat- rendszer épült ki az egyes kertészetek és a környező települések között. A jelentősebb virágkertészek74 közé tartozott Kádár József(Alsójózsa), Ábel Aladár (Debrecen), Balogh Vilmos (Debrecen), Farkas Gyula (Debrecen), Froner Adolf (Debrecen), Janatka Alajos (Debrecen), ifj. Paczelt János (Debrecen), Rigola Imre (Debrecen), Simkovich Sándor (Debrecen), Szűcs Károly (Debrecen) stb. A VÁROSI KERTÉSZET AZ 1930-AS ÉVEK MÁSODIK FELÉTŐL 1949-IG A város vezetése csak a városi kertészet termelvényeire engedélyezte a kereskedelmi árusítást.75 Tilalmazta a külföldi, a vidéki és a helybeli kertészektől a viszont-eladás céljából vásárolt növények és vágott virágok értékesítését, vagyis a kereskedelmi értékesítés a városi kertészeti üzem javaira volt engedélyezve. A foglalkoztatottak létszáma hullámzó képet mutatott, amely különösen szembetűnő volt a főidény és az év kevésbé munkaigényes hónapjainak összehasonlításakor. 1934-ben pl. a parkok karbantartása és felújítása 875 alkalmazottat vett igénybe, más esetben a létszám csak 275 főre rúgott. A munkaerő szakmai színvonala javult a faiskola, a gyümölcsfa-nevelés és a virágkertészet terén, ami mutatkozott a 73 Lásd: 69.jzet. 74 Betnár szerk.1927. 421-422. Janatka Alajos Csehországban született (1862). Pápa, Nagykároly, Temesvár és Bécs működési területe.i899-ben Debrecenben virágtermesztésre rendezkedett be. A Piac u. 59 szám alatt árusította termékeit. (Ua. 116.) Szűcs Károly zilahi születésű volt (1888). Gyakorlati ismereteit id. Paczelt Jánosnál is bővítette. Virág-és konyhakertészettel foglalkozott, továbbá melegházi hajtatással. A virágok közül az orgona, a rózsa, a ciklámen, a krizanténum és a gyöngyvirág nevelését részesítette előnyben.(Ua. 117.) Rigola Imre Fancsikán látta meg a napvilágot (1874). Szakismeretét Debrecenben szerezte meg. 1918-ban önállósította magáta virágtermesztésben. Fia szintén kertész lett és 1920-ban lépett be a családi vállalko- zásba.(Ua. 117.) ifj. Paczelt János (1888) hazai tanulmányai után Erfurtban bővítette ismereteit. Az apja által alapított céget(i887) 1919-ben vette át. Kertészetének erőssége a szegfűtermesztés volt. (Ua. 115-116.) A város virágkertészete sokat köszönhetett Pohl Ferencnek, aki élenjárt a virágkultusz ápolásában. 1929-ben tervbe vette újabb hagymás ésgumós évelő virágfélék művelését, mintegy kiegészítésként az eddigiek mellé. Hiszen a tulipán, a jácint és a liliom termesztése már évek óta folyt. Lásd: HBmL. Xl.81.1. Még 1944-ben - a harci események már Kárpátok-vidékén zajlottak - is Hollandiából jácint, tulipán és nárosz hagyma behozatalát szorgalmazta .Lásd: Uo. A rendszeres termelvények körét tartozott már évtizedek óta a tárw(canna= rózsanád), a muskátli és a zsálya, cserepes dísznövényként. Lásd: Uo. 75 Komoróczy szerk. én. 33-34. Az oktatásról bővebben, lásd: Surányi: A magyar kertészeti szakoktatás történetének vázlata.= Rálátás. 2004. V. 2.4-20.
