Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Gyűjteményi, muzeológiai munka - Bíró Éva: Eötvös kollégiumi diáknapló az Irodalmi Tárban
220 BÍRÓÉVÁ gény szerzője) kísérletezik egy új »nemzedéki csoportosulás« összehozásával." „A művészet, az irodalom jövőjéről beszélgetünk. Nagy öröm, hogy sokban ugyanúgy látja a képzőművészet követendő útját, mint én az irodalomét: általánosabb érdekű, közérthetőbb, ősibb, egyszerűbb, eredeti- eskedés és fogásmentes, kevésbé individualista művészetet. Sokan látunk így: ez már bizonyos fokig igazolja, hogy látunk valóban már valamit, reménysugár, hogy kijutunk a válságból." „Az Új idők egy kínai »versfordításomat« (eredeti: én írtam kínai stílusban), ma a Magyar Nemzet egy Maugham-novellafordításomat hozza. Érdekes figyelni, ahogy egyre könnyebb és könnyebb az írásaimat elhelyezni." A háború és a politikai helyzet családi és kollégiumi szinten egyaránt megjelenik a naplóban. Az erőszak és a háború teljes elutasítása jellemzi minden oldalról Julow Viktort. Ez az alapvető humanista életszemlélet minden helyzetben élete végéig a tudós sajátja maradt. A naplóbejegyzések hol direkt, hol indirekt úton utalnak erre: „2 angol és 2 amerikai csatahajót süllyesztettek el a japánok. Elfoglal... a Wake, Guam és Midway szigeteket. A támadás iszonyú erővel indult. Hogy hogyan sikerült a csatahajókat elsüllyeszteni rejtély. (Úgy voltak építve, hogy a legerősebb légitámadást is kibírják!) Ha ez így megy tovább... Lajossal együtt vacsorázunk a Kárpátjában." Vagy: „Magyarország (!) megüzeni a háborút Amerikának. A szituáció komikus. Pláne: valósággal »alázatos tisztelettel« üzentük meg. »A m. kir. külügyminisztérium tisztelettel hozza a nagykövet úr őexcellenciára tudomására stb.«" A háború külföldi részleteit ösztöndíjas kollégiumi társaitól tudhatja, abszolút hiteles forrásból: „A múlt világháború is szinte csatározássá törpül a mostani méreteihez és kegyetlenségéhez képest. Ki fog ezért felelni? Egy Parmenio nevű görög, aki bent lakott a kollégiumban, három hónapig otthon volt. Ö maga 20 kilót fogyott, s azt mondja, hogy Athén utcáin reggelenként teherautók szedik össze azokat, akik éhen haltak." Érdekes adalékként tűnik föl a napló olvasása közben a kollégiumi és tanulmányi viszonyokkal kapcsolatos észrevételek. Néha az az érzésünk, hogy ebben a tekintetben alig változott valami az ezredfordulóig, olykor pedig rácsodálkozunk a korabeli diákok nyitott, egészséges humorérzékkel megáldott gyakorlatias megnyilvánulásaira. „Szakvizsgára jelentkezem. Persze megint formahibát találnak az indexemben, dühös vagyok. Persze el lehet azért intézni." „Elnökválasztás, nagy ordítással, de kevesebb lelkesedéssel, mint tavaly. A választási rigmusok is gyengébbek. Ezek emelkednek ki »Magvető (i. e: nemeskéri) a vasat veri Eckerdt meg a szart keveri, Szaladgálnak minden szarér', így lesz elnök Brenner Valér.«" „Jó elnököt akarunk, így Brennerre sza... szarunk." „Kétlövetű nőre járnak, agitálj Zsolt - Kutas párnak" „Fényképezi folyton házunk garádicsát, válasszuk elnökké a népszerű .... Harsányit; (Vicsa a gúnyneve a jó Harsányinak. »Árokparton a... «) - Sem igazén jó elnökjelölt, se alelnökjelölt nincs, két elég gyönge évfolyam. így nem izgat a dolog. Különben is az utóbbi időbe eléggé eltávolodtam lelkileg a Kollégiumtól. Hol van a régi, híres Kollégiumi szellem? Szinte nyoma sincs." Közvetlenül államvizsga előtt Julow Viktornak nagyon ingadozó volt a lelkiállapota, hol bizakodó, hol kétségbeesett, hol rettenetesen ideges. „Egy hét még! Milyen jó lesz utána lenni! Keveset tudok: az anyag eI- keserítően nagy, az angol irodalom képtelen, elvégezhetetlen feladat elé állítja az embert. De lehet szerencséje is az embernek. Eddig minden vizsgámon nagyon szerencsés voltam. S ha nem is sikerül úgy, mint az alapvizsgám, nem bánkódom miatta: gyakorlati jelentősége semmi, legfeljebb egy kis hiúsági kérdés. S főleg apa, anya miatt szeretnék jó eredményt. A szülők jobban tudnak örülni az ilyesminek. Soha még ilyen májust. Szinte tél van. Többnyire borús idő, odakint 4-5-6 fok, a szobában 12-13-14! - olyan hírek vannak, hogy nem kapunk jövőre halasztásta katonaságtól. Vizsga után, katonaság,front: kissé sok lenne. De talán nem igaz." A katonaságot minden eszközzel igyekezett elkerülni, ebben a családi, és mindennemű kapcsolataikat bevetették. Hihetetlennek és értelmetlennek tűnt bármiféle háborús aktivitás a végzős magyar tanár szemével. A diákköri naplóban a debreceni polgárcsalád magánéletére, hétköznapjaira is van utalás. Egyrészt a kollégiumi magányos hétvégéken ír a szerző a családjáról, mert hiányzik neki az otthon. Ilyenkor felidézi az otthoni hangulatot, elképzeli, hogy vajon mit csinálhatnak az otthoniak. Ettől konkrétabb leírást ad az a naplóbejegyzés, ami 1942 téli szünetében készült, és részletesen leírja a vasárnap délutáni együttlétet, a kávézás szertartását, a beszélgetést. Julow Viktor édesapja a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara főtitkára, édesanyja pedig napjaink szóhasználatával: rokkant nyugdíjas volt. A családi hangulat leírása minden esetben, egy békés, szeretetteli polgárcsalád képét idézi az olvasóban. A napló stílusa, mondatszerkesztése, tematikai felépítése, kidolgozott, érett íráskészségre vall, viszonylag kevés a javítás, vagy a lehúzás. Mondanivalója, hangulata jól érthető, metaforái és hasonlatai szépirodalmi igényességgel kidolgozottak. Tudván, hogy Julow Viktor egész életében vágyott a nagy mű megírására, megkockáztathatjuk, hogy éppen ezzel a naplóval járt legközelebb hozzá.
