Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

Gyűjteményi, muzeológiai munka - Biczó Gábor: „…egy kicsi mindig hiányzott.” Varga Gyula élete és munkássága

__EGY KICSI MINDIG HIÁNYZOTT"

205

folyamatosan, az egész életpályát az jellemezte, hogy különböző indíttatású embereket igyekezett a kulturális tevékenység érdekében hatékony csoportokká szervezni. Ennek a legjelesebb formáit, azt gondolom, itt Debrecenben mindenki ismeri. A város két meghatározó néptáncegyüttese is Gyuszi bácsi munkásságához kapcsolódik.

A Debreceni Népi Együttes eredetileg egy szovjet táncegyüttes látogatását követően megszerveződő alakzat volt, de aztán története éles fordulatot vett, amiben Gyuszi bácsinak jelentős szerepe volt. Mi az a legfontosabb személyéhez köthető tulajdonság, ami már itt a Debreceni Népi Együttes kialakulásánál jellemző volt? Azt gondolom: az autenticitás feltétlen tisztelete. Ez annyit jelent, hogy Gyuszi bácsi és kortársai elhatározták, hogy az, ami a színpadra kerül, a lehetőségek szerint autentikus folklór anyag legyen. A színpadi néptánc ne legyen abban az értelemben vett feldolgozás, ami kiegészíti vagy átírja a fellelt forrásokat, hanem a lehetőségekhez képest maradjon hű ahhoz, amit a paraszti kultúra értékként létrehozott. Idézek egy szövegrészletet: „1954-től kezdve úgy kezeltek minket, mint az országos néptáncmozgalomnak az etalonját. Mi nem csináltunk semmiféle mozgalmi dolgot. Munkánkban a pártnak a szerepe nem tükröződött. Azt csináltuk, amit a faluból felhoztunk, a saját gyűjtéseinket. A magunk primitív, naiv módján próbáltuk színpadra állítani. Ez volt tehát a Népi Együttesnek a hőskora. Ez tartott 1956-ig." Az autentikus néptánc iránti elkötelezettség, ahogy a népi kultúra feltámasztása, tanítása és terjesztése iránti élethosszig tartó elköteleződés a hagyomány tiszteletéből indul ki, és kell, hogy kiinduljon.

A tudós Varga Gyuláról szólva. A bemutatásra kerülő kiadvány tartalmazza a publikációkat, a teljes bibliográfiát, ami 145 tételt tartalmaz. A145 tétel nagyon tekintélyes szám. Tudománymetriai szempontból napjaink digitális korában is hatalmas, grandiózus teljesítmény. Nem beszélve arról, hogy ezeknek a szövegnek egy jó része sokkal korábban keletkezik. Tudjuk jól, hogy az előző generáció számára a publikáció, az írás, a gyűjtés technikai háttere az infrastruktúra más lehetőségeket kínált. Továbbá meg kell még említeni azt a harmincegynéhány koreográfiát, amely sokáig meghatározta a régióban működő táncegyüttesek színpadi repertoárját, és én azt gondolom, hogy ebből még ma is sokan merítenek. Ennek hátterében bizonyosan szerepet játszik az, hogy Gyuszi bácsi a gyűjtések jelentős részében elmondhatja magáról, hogy számos olyan színtér, lokális közösség van, ahol elsőként járt. Az olvasó számára nagyon érdekes, ahogy a kötet feltárja ezeket a gyűjtőpontokat.

Mindez pedig annak az ismeretében tesz szert jelentőségre, hogy Gyuszi bácsi számára a tánc, a kifejezés szigorú értelemben, nem is volt szakma. Sőt elmondja: „Mindjárt az elején szeretném tisztázni a dolgokat, hogy nekem a tánc mindig csak mellékérdeklődési területem volt. Sosem tartottam magam hivatásos táncosnak, hanem a népi kultúra iránti érdeklődésem egyik területe volt a tánc. Szerettem és a szükség is hozta, annak idején, hogy foglalkozzak ezzel a kérdéssel, mondjuk, úgy hogy belenőttem tulajdonképpen a tánckutatásba. A táncok iránti érdeklődésem fokozásaképpen, vagy fokozódásaképpen eljutottam egy bizonyos szintig, de nem tartom magam tánctudósnak a mai napig sem."

A tanítványok fölé nőttek, mint tudósok. És ezt ő abban az értelemben tartja saját büszkeségre okot adó teljesítményének, hogy beszél róluk. Gyuszi bácsi a tánchoz való viszonyulásának egy másik fontos aspektusa volt, hogy a kismarjai vele élő tánckultúra mellett, lokális cigány közösségek táncai felé fordult. A cigánytáncok kutatójaként Csenki Sándorral dolgozott együtt. Továbbá fontos volt a méhkeréki románok tánca, amit lenyűgözőnek tartott, ahogy a román népi kultúrát általában. Mindezt csak azért sorolom, hogy lássuk, az együttélő kisebbségi közösségek tánckultúrájának megismerését követően kezdett módszeresen foglalkozni a magyar néptánccal. Gyuszi bácsiban ugyanis működött egyfajta érzékenység a kulturális pluralizmus iránt. Számára a cigányság, románság, magyarság, együtt élő közösségek voltak, amelyek magukban hordozták és képviselték azt a lehetőséget, azt az értéket, amit aztán ő szeretett volna másokkal is megismertetni mint népművelő, mint táncegyüttesvezető.

Ugyanakkor le kell szögezni, hogy Kismarja volt az a forrás, ami az egész életpályát döntően meghatározta és végigkísérte az életén. Rendelkezésre áll Gyuszi bácsinak egy szövege, amelyben a legteljesebben fejti ki nézeteit arról, hogy minden lokális közösség egy szerves, önmagában álló teljes világ. Szeretnék idézni egy részletet az 1978-ban megjelent könyvből. A tudománytörténet talán ezt tekinti Gyuszi bácsi fő művének: Egy falu az országban. Kismarja életrajza a felszabadulásig címmel látott napvilágot. A következő rövid részlet tökéletesen tükrözi, és talán összefoglalja azt a hitvallást, amit Gyuszi bácsi tevékenységéről gondolt.

„Kismarja: falu az országban, csepp a népek tengerében. (...) Hiszen a falu, ez a »mikrovilág« éppen úgy őrzi a történelem lényegét, mint ahogy a csepp víz a tengerét. (...) Ugyanakkor e mikrostruktúrák mélyreható vizsgálata nélkül nem érthető meg az ország története sem. Ha a falut, mint egy nagy szervezet élő sejtjét fogjuk fel, nyilvánvalóan számba kell venni azokat a csatornákat, éltető nedveket, melyek bekapcsolják a nemzet nagy egészébe. A falu belső életét vizsgáló mikroszkopikus elemzés tehát csak akkor adhat reális, általános érvényű képet, ha látjuk az összekapcsoló, kivezető és betorkolló hajszálereket is. E nehéz feladattal nem könnyű megbirkózni a helytörténetírónak. Éppen olyan hiba, ha lokálpatrióta elfogultsággal túlbecsüljük e mikrovilág jelentőségét, mintha nem vesszük észre a benne munkáló belső erőket, törvényszerű ösz- szefüggéséket. Ebben a szemléleti rendszerben azonban fontos, hogy az apró, jelentéktelennek tűnő forrásokat is - mint diagnosztikai jeleket - elfogulatlan józansággal legyünk képesek értékelni. Ha ez sikerül, akkor bizonyos, hogy a vizsgált mikrovilág »lázgörbéi« pontosan jelzik a korképet, mely a nagy társdalomra is jellemző."

Kismarja, vagy bármely más lokális világ, ahol Gyuszi bácsi megfordult, olyan teljes univerzum, amely leképezi mindazt, ami a makrotársadalomban, a nagy társadalmi folyamatokban tetten érhető. A kicsi világok vizsgálata alapot ad a makrovilágra vonatkozó kijelentések megfogalmazására. Gyuszi bácsi kutatásai ebben a szellemben folytak, és én ezt rendkívül fontos értéknek tartom, mégpedig azért, mert mind a mai napig rendkívül korszerű attitűd, tudományos értelemben is elfogadott alapállás.