Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)

A MODEM időszaki kiállításai 2016-ban

202 KOVÁCS JÓZSEF ve, bár az utóbbit tatarozásakor lecsupaszították - megfosztva védjegy értékű vízszintes vakolatcsíkjaitól. Alkony A sors cinikus fintora, hogy Sajónak családjával együtt éppen az álta­la tervezett Hatvan utcai bérházban utaltak ki lakást a gettóban, ám ez az épület alig két hétig volt a zárt negyed része. A deportálás során Bergen- Belsenbe, felesége, Klára a Bécs melletti Strasshofba került, ahonnét két kislányával sikerült visszatérnie. Új életének micsoda méltóságteljes kezdete, jelkép erejű gesztusa, hogy Sajó első háború utáni munkája éppen a gyújtóbombáktól súlyo­san sérült Nagytemplom helyreállítása volt! A leégett nyugati tornyot és a tetőt hozta helyre 1945 márciusától kezdve. A gyülekezet számára Ré­vész Imre református püspök 1948. március 15-én nyithatta meg újra az épületet. Erős tény az is, hogy az építész 1945 után is alkotott főmú'vet: a Bethlen és a Múzeum (akkor Balthazár püspök) utca sarki OTI, azaz SZTK-székház Králik Lászlóval közös munkája. A hároméves terv keretében valósult meg 1947—1949-ben. Sajónak ez a műve már elüt korábbi munkáinak forma­kincsétől, hiszen a modernista útkeresés légkörében fogant; tervezőjük nem ódzkodott a teljes megújulás útjára lépni. A tanítványok mint a békebeli Magyarország finom modorú, de a hala­dó gondolatra mindig fogékony úriemberéről emlékeznek meg „Pista bá­csidról. Több munkáját a fiatal Kálmán Ernő társaságában tervezte Sajó István, így 1958-ban a Petőfi tér 16-18. szám alatti, színpompás szalag­házát, amely a bombázások áldozatául esett Deák Ferenc utca házainak helyére épült. Életének utolsó évtizedében az IIVATERV munkatársaként dolgozott, kö- zülük iskiemelkedika debreceni Nagyállomás (1955—1961),amelynekvezető tervezője Kelemen László volt. Betonhéjas, hullámzó kupolája az építkezé- sengyakornokkéntműködó'CseteGyörgytanúságaszerintisSajóleleménye. Sajó Istvánnak szép halála volt: az általa tervezett stadionban halt meg. Bevett szokás szerint sohasem kezdődött mérkőzés, amíg ő el nem fog­lalta helyét a tribünön. Aznap, 1961. március 11-én ugyancsak egy futball­meccs nézőjeként volt jelen, amikor utoljára dobbant a szíve. A tervező emlékének a következő találkozón néma fölállással adóztak a jelenlévők. Kurátorok: Térey János és Szoboszlai Lilla Kiállítástervező: Kocsi Olga

Next

/
Thumbnails
Contents