Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
A MODEM időszaki kiállításai 2016-ban
BOMBÁK ÁRNYÉKÁBAN 201 pillanatot, ez adja meg érzésem szerint a vallásos és nem vallásos rajznak egyaránt az ünnepélyességét. Hogy az ember valamiképpen mindig a végtelen előtt áll, a végső és személyes felelősségrevonásnak szörnyű és elkerülhetetlen állapotában van.. A Kovács Gábor Művészei Alapítvány rendelkezik Magyarországon Sza- lay Lajos műveiből a legnagyobb gyűjteménnyel. A reformáció 500. évfordulójára válogatott rajzegyüttes átfogóan mutatja be Szalaynak az Ó- és Üjtestamentum ihletésében, az általa kiválasztott történetek megtermékenyítő hatására keletkezett rajzait. E műegyüttes keletkezését tekintve átível az egész életművön, zömében rajzok, kisebb számban festmények és előfordulnak köztük rézkarc-hidegtű technikával készült sokszorosított grafikai lapok is. A tárlat az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem közös szervezésében jött létre. Kurátor: Kosinsky Richárd, a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány művészettörténésze ART DECO A PUSZTÁN Sajó István (1896-1961) és műve 2016. december 8-tól február 26-ig Sajó István Debrecenben született a millennium évében, szeptember 18-án, asszimiláns zsidó polgárcsaládban. Sportszeretete korán megmutatkozott, és már ez idő tájt Debrecen ifjúsági vívóbajnoka. A József nádor Műegyetemen szerzett diplomát 1920-ban, miután több kitüntetéses főhadnagyként harcolt az első világháborúban is. Aztán 23 évesen a tettre kész, ambiciózus fiatalember Németországba utazott. Három évet töltött Dortmundban, ahol Steinbach építész társaként részt vett a Hansa utcai városi bank tervezésében. Amerika: célszerű, anyagszerű Németországi éveit az észak-amerikai út követte. Itt ismerte meg közelről a magasépítészet gyakorlatát és szívta magába a célszerűség és anyagszerűség egész munkásságát meghatározó elvét. Építészként áthelyezte székhelyét az amerikai újgazdag szféra fészkébe, a fancy Floridába. „Három irodát tartott fönt, annyi munkája volt", a központit Miamiban. Ezt követően két Amerikába szakadt honfitársával, a pesti Wank Loránddal és a debreceni születésű Berzőffy Loránddal egyesülve hozott létre tervezői munkaközösséget. A NYC-ben álló szakszervezeti munkásbérház-telepe a Bronx Parkban épült föl a kollektivitás eszméjét szolgálva és a higiéniai követelményeket „messzemenően" kielégítve. Ezt a kelet-európai emigránsok, elsősorban oroszok számára emelt, nagyvonalú épületcsoportot „The Coops"-nak hívják, ami a United Workers' Cooperative Colony rövidítése. Alföldi art deco Honvágyának nem tudott ellenállni: 1928-ban Sajó István hazatért szülővárosába. Bronx még javában épült, amikor ő már a Piac utcán járt-kelt. Ezután keletkezett művei érett jegyeket viselnek magukon, s tervezőjük városszeretetéről tanúskodik, hogy a magánházak kivételével valameny- nyinek a tervét díjmentesen készítette el. Mennyiben hoztak újdonságot? Elsősorban forradalmi dekorativitásuk volt vadonatúj, ami kétségtelenül szokatlan látvány lehetett a szecesszióval is csak mérsékelten fertőzött, többnyire földszintes cívisutcák népi klasszicista polgárházai között. A Hatvan utca 6. szám alatti ház Sajó erényeinek valóságos koncentrá- tuma, melyet a status quo ante izraelita hitközség építtetett 1928-1931- ben. A jelentős alapterületű, városközpontbeli telken folyó építkezést huszonöt éves amerikai kölcsönnel fedezték, remélve, hogy az akkor uralkodó lakásínséget kihasználva a magas lakbérű luxusbérház jövedelmei kitűnő bevételi forrást jelentenek majd (ebbe a gazdasági válság miatt majdnem bele is buktak). A Simonyi úton, a Pálma étterem mellett álló villát a kultúrapártoló és árvaházalapító mecénás, dr. Fényes Jenő büntetőjogász számára építette Sajó 1929-ben, és bizonyára Jay Gatsby sem fitymálta volna különösebben. Hasonló elgondolás szerint fogant egy másik Simonyi úti épület terve, mely ház dr. Geiger Pál számára épült 1930-ban. Aréna Vonzalma a sport iránt töretlen maradt: vívott, teniszezett, atletizált, gyerekkora óta tagja volt a DTE-nek (Debreceni Torna Egylet); felnőttként társelnöke a Bocskai FC-nek. Nem véletlen, hogy városa számára grátisz tervezte meg a világ első földsánc stadionját 1933-ban. Elképzeléseinek Vásáry István polgármester adott szárnyakat, aki római útja során vadonatúj sportberuházásokat tekintett meg. A Nagyerdő pedig eszményi környezetet nyújtott lendületes terveiknek. A kivitelezők ügyeltek rá, hogy tájsebet nem okozva, minél kevesebb fa kivágásával fektessék le az alapokat. Az évszázados tölgyek alatt az építkezés jórészt „ínségmunkában" folyt, foglalkoztatva a város nincstelenjeit. A pálya egész területét lesüllyesztették, és a stadiont övező karéjt az így fölszabadult földtömegből emelték. Szintén 1934-ben építette föl a Rákosi Jenő (később Ságvári, ma Vásáry István) utcán a 8. szám alatti négyemeletes bérházat, amelyről úgy tartja a családi fáma, hogy negyven lakásával mindössze hatvan nap alatt készült el. A szomszédos, rokon jellegű bérház ugyancsak az ő 1932-es tér
