Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
184 KOVÁCS JÓZSEF Szilády Gyula, a védőügyvédje és a bíróság tagjai végül két fegyveres orosz katonának köszönhették, hogy nem lincselték meg őket a helyszínen. Amíg ugyanis az Orosz Parancsnokságról átrohanó járőrpár feltartóztatta a tömeget, megérkezett a rendőrségi erősítés, és sikerült a rendet helyreállítani. A csendőrezredes halálos ítéletét végül kora délután mondták ki az Előadóteremben. Hasonlóan feszült volt a légkör Szabó Gyula tárgyalásán is: „Izgalmas napunk ígérkezett Szabó Gyula tárgyalása miatt a Népbíróság előtt. Az emberek már 7 órakor akartak jönni, de a rendőrök csak 8 óra után engedték be a tömeget. 9 órára oly zsúfolt volta terem, hogy a rendőr felügyelőt kértem a kapu lecsukására. Nem merte megtenni. Nekik annál jobb, minél kevesebb mozgása van a tömegnek. A vádlottat erős fedezet mellett már idejében elkísérték a börtönőrök. A közönség mindenképpen át akart menni a jobboldali folyosóra.'0' A helyzet kezdett veszedelmessé válni."'02 Sőregi megkönnyebbülésére a tárgyalást vezető elnök okult a korábbi esetekből, és az Aranybika nagytermébe helyezte át a tárgyalást. A vádlottat rövid eljárás során halálra ítélték és egyből ki is végezték. A Népbíróság a Déri Múzeumban 1945. november 29-én ülésezett utoljára. A Poroszlay Ferenc főszolgabíró ügyében összehívott tárgyalás ugyanis újra erőszakba fulladt. Az ittasan érkezett és láthatóan felhecceit emberek kalapáccsal verték össze a vádlottat, valamint bántalmazták a feleségét és a tanút is. A nagy dulakodásban károkat okoztak a múzeumi kiállításban is: az Oláh Gábor szobában betörték az egyik vitrin üvegét, és veszélyeztették a feltekercselt Ecce Homo képet. Sőregi ezen annyira felháborodott, hogy még másnap sem akart felmenni Szabó Kálmán polgár- mesterhez, „nehogy az indulat elragadja" ™ Végül az igazgató jelentette az esetet, és a Városi Tanácsülés 1945. december 5-től „a Déri Múzeum előadótermét megvonta a Népbíróságtól" ,101 102 103 104 105 2. Az Igazoló Bizottság 1945 után az Igazoló Bizottságok voltak hivatva dönteni arról, hogy a régi köztisztviselők továbbra is betölthetik-e a korábban viselt tisztségeiket. Ahogyan Romsics Ignác fogalmazott: „a bizottságok alapszempontnak azt vették, hogy az illetők 1939 utáni magatartása „sértette-e a magyar nép érdekeit.“™ Sőregi János Naplójába lejegyezte meghallgatását, így képet alkothatunk az eljárás menetéről. Igazoltatásának lefolytatását az l.sz. Igazoló Bizottság 1945. május 29-re tűzte ki.106 Az ügy referense Bodnár Imre, szakképviselője Lükő Gábor volt. „Bodnár Imre a nevemet kiáltotta. Lévay Zoltán elnöklete alatt lefolytatták igazoltatásomat beadott nyilatkozatom és Bodnár Imre referátuma 101 Valószínűleg itt őrizték a vádlottat. 102 Debreceni Napló, XXIII. kötet (Ms 13/23), augusztus 3-i bejegyzés. 103 Debreceni Napló, XXIII. kötet (Ms 13/23), november 30-i bejegyzés. 104 Debreceni Napló, XXIII. kötet (Ms 13/23). 105 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 281. old. 106 A meghallgatás a rendőr palota egyik szobájában volt. alapján. Ismertettem magam is az elnök kérésére az ügyeket, részletesen a zsidó műtárgyak meghatározását és leltárba vételét, a Főfelügyelőség dorgálását, stb. Elmondtam, hogy szedettem össze 2000 zsidó könyvet. Az egyik ur aztán elmondta, hogy ő 1939-ben Dijon francia város történetét ajándékozta a Közmüv. Kvt-nak, de erről semmiféle értesítést nem kapott és állítólag a könyvek, mert demokratikus egyesület kiadványai voltak, a kvt-ból eltűntek. Ez az ügy nagyon meglepett, mert bármennyire erőltettem emlékezetemet, ilyesmire nem emlékeztem. Ki is jelentettem, hogy most hallom először, nincs róla tudomásom. Ki fogom vizsgálni! Végül Csillag nevű biz. tag. érdeklődött, hogy vittek-e el muzeális tárgyakat? Igen! Miniszteri rendeletre, miniszter biztos! Ki hajtotta a rendeletet végre? Mi, tisztviselők! Ekkor Lévay, miután megállapította, hogy el nem menekültem, politikai párt tagja nem voltam, a bizonyítást befejezte. Pár percre kijöttem. Újra behívtak. Lévay elnök kijelentette, hogy a bizottság igazolhatónak talált, mert a nehéz időkben dicséretre méltó, mintaszerű magatartást tanúsítottam. Megköszöntem, eljöttem Lükővel.“'02 A múzeum tisztviselői és alkalmazottai sikeresen átestek a meghallgatásokon (Lükő Gábort még Igazoló Bizottsági tagnak is megválasztották), és mindenki folytathatta munkáját. Ide tartozik még az 1944. szeptember 28. és október 2. között Budapestre szállított műtárgyak sorsa, hiszen ennek vizsgálata - mint olvashattuk - a bizottsági eljárás egyik lényeges pontját képezte. Sőregi az anyagról az első híreket 1945. március 20-án kapta, amikor dr. Nyíred István, az egyetem könyvtárigazgatója arról számolt be, hogy a ládákat a Műegyetem alagsorában látta 1944. december 18-án.108 A rossz hír néhány héttel később, április 12-én érkezett: Nagy József, a Műegyetem műszaki felügyelője tájékoztatta a múzeumigazgatót, hogy a Déri Múzeum ládáit ismeretlenek feltörték, tartalmát pedig széthordták. Sőregi egyből felvette a kapcsolatot a Főfelügyelőséggel, ahonnan május 18-án érkezett jelentés a károkról.109 A Déri Frigyes gyűjteményből ekkor vesztek el: a római kori aranyékszerek, a kelet-ázsiai bronzok és porcelánok egy része, valamint a XVI. századi flamand gobelin.110 Ezzel bebizonyosodott, hogy a múzeumi tisztviselők megérzése helyes volt a műtárgyak Budapestre küldésével kapcsolatban. UTÓSZÓ 1945. végére a múzeum felújítását akadályozó tényezők fokozatosan megszűntek. Bár a tisztviselők és alkalmazottak a rohamosan gyengü107 Debreceni Napló, XXII. kötet (Ms 13/22). 108 Valószínűleg ő volt az utolsó debreceni, aki az anyagot a budapesti ostromgyűrű 1944. karácsonyi bezárulása előtt látta. 109 Sem a Napló, sem pedig az 1943-1947-es Évkönyv nem részletezi, hogy mely műtárgyak maradtak meg. Egy bejegyzés utal arra, hogy az éremtár viszonylag kis vesztességgel átvészelte a háborút. 110 DMf 1948-1956,6. old.
