Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Múzeumtörténet - Kovács József: Bombák árnyékában. A Déri Múzeum viszontagságai 1939–1945 között Sőregi János Naplójában
182 KOVÁCS JÓZSEF Időközben az építőanyag-hiányt is sikerült megoldani. Lükő Gábor és Balogh István agilis szervezőkészségének köszönhetően ugyanis kellő mennyiségű deszkához és üvegtáblához jutott a múzeum, így a tető javítását november 30-án, az üvegezést pedig december 6-án el tudták kezdeni. 2. Rekvirálás és gyűjteményi károk A rekvirálások mind a múzeumot, mind pedig a dolgozókat súlyosan érintették. A legelső áldozat éppen Sőregi volt, akit családjával együtt október 25-én lakoltattak ki Thaly Kálmán utcai lakásukból: „Mikor a múzeumba visszatértem és a portás lakásába beléptem, ott találtam síró feleségemet és kisfiámat, Jánoskát. Feleségem kétségbe esve panaszolja, hogy alig hagytam el reggel a házat, orosz katonák egyik percről a másikra kiűzték a házból, az egész házat kiürítve, mert katonai szállás lesz az is. Hirtelen csak két kis kézitáskát, egy takarót, a téli kabátját és a Jánoska gyermek hátzsákját tudta elhozni, egyebet semmit"88 A múzeumigazgató a családjával együtt a portás lakásában húzta meg magát ideiglenesen, de a tudományos munkához nélkülözhetetlen könyvtárát hátra kellett hagynia.89 A rekvirálást a múzeum sem kerülte el: a megszállás alatt az oroszok elvitték az előadóterem zöld függönyét és bútorzatának (elsősorban a székek) jelentős részét. Bár Sőregi eleinte tartott tőle, de végül az épületet a romos volta miatt nem foglalták le katonai célokra. A Déri Múzeumot a rekvirálás mellett beszolgáltatási kötelezettség is terhelte, ugyanis 1945 áprilisában elrendelték a fasiszta könyvek összegyűjtését a múzeum könyvtárából, és azok átadását az Orosz Ellenőrző Bizottságnak. (Magánszemélyeknek és intézményeknek a múzeumban kellett leadniuk a tiltott kiadványokat, melyeket azután elszállítottak.) A munkát a Bizottság egyik őrnagyának útmutatásai alapján végezték, és 1947-re fejezték be. Végül 1919-ig visszamenőleg az összes olyan könyvet és folyóiratot el kellett távolítani a múzeumból, amire a fasizmus leghalványabb árnyéka is vetült. Ehhez néha elég volt egy-egy fotó, vagy az, hogy német nyelven írták. Sőregi szeretett volna néhány kötetet megtartani a későbbi korok kutatóinak, miután azonban az őrnagy internálással fenyegette meg, tervétől elállt. A fentieken kívül a fosztogatások és rongálások is jelentős károkat okoztak a múzeumnak.90 Igaz, hogy november i-től magyar polgári rendőrök vigyáztak az épületre,9' mivel azonban fegyverük nem volt, jelenlétük ritkán tartotta vissza azokat, akik be akartak menni. Sok katona (főleg 88 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), október 25-i bejegyzés. 89 Szerencsére viszonylag hamar, már novemberben vissza tudtak költözni lakásukba. 90 A múzeumhoz tartozó fiókintézmények is jelentős károkat szenvedtek: a Hortobágyi Múzeum anyaga teljesen megsemmisült, a Déri György Néprajzi Múzeum raktárát pedig feltörték, és számos műtárgyát eltulajdonították. 91 Rövid időre orosz fegyveres őröket is kapott a múzeum, de 2 hét után a parancsnokság ismeretlen okokból visszavonta őket. tisztek) csak kíváncsiságból nézték meg a múzeumot, de sajnos akadtak olyanok is, akiket a zsákmányszerzés szándéka vezérelt. Sőregi ezeket az eseteket feljegyezte Naplójába, a legfontosabb veszteségeket pedig a Jelentésében92 is feltüntette. Legérzékletesebb a Gárdatiszti egyenruhák81 kifosztásának története:94 „ Ma sok orosz katona látogatott. A gárdatiszti felszerelést, mely a II. emeleti lift szobában volt elrejtve, megtalálták és megrabolták. Egy orosz tiszt is vitt belőle egy kardot. Nagy sietve, az utolsó pillanatban mentettem meg belőle pár darabot. Ha a télen nem lesz más ruhám, magam is azt fogom hordani."... „Délután újra rámentek a gárdatiszti felszerelésre. Úgy látszik, egyik a másiknak hírül adja a zsákmány lehetőségét. Újabb nadrágot, blúzt, keztyűket vittek el. Erre magam újabb darabokat mentettem. 3 kozák épen akkor kopogott felfelé, mikor ott szedtem össze a felszereléssel együtt levő török szőnyeget és textíliákat. Egy pár pillanat időm volt eltűnésre. Kö- rülmenve a Ilik emeleten lopakodtam le a földszintre. Detektiv regénybe illő, amit csináltam, s később, mikor elcsendesedett az este, a megmentett tárgyaknak kerestem biztosabb helyeket. Istenem, ha ezekre a percekre visz- szaemlékezem, elfog a honfiúi bánat: saját hivatalomban, mint tolvaj kell ide-oda surrannom!" Szintén az igazgató leírásából tudjuk, hogy december 5-én az egyiptomi szarkofágok fedelének eltávolításával néhány orosz katona a múmiákat súlyosan megrongálta, december 25-én pedig a múzeumba melegedni betérő század tagjai a fegyvergyűjteményben és a könyvtári anyagban tettek kárt. Sőregi végső elkeseredésében a bejárati ajtóra két zárat is felszereltetett, a polgári rendőröket pedig utasította, hogy ha a katonák ennek ellenére betörnének, azonnal értesítsék az Orosz Parancsnokságot, ami a Nemzeti Bank szomszédos épületében állomásozott. Ez a megoldás jelentősen csökkentette a kéretlen látogatók számát, de a fosztogatók elleni végleges megoldást az 1945. április 12-én szolgálatba állított fegyveres rendőrök jelentették. A Déri Múzeum mindezekkel együtt is szerencsésnek mondható, hiszen a múzeumi anyag hadizsákmányként történő lefoglalása szóba sem került. 3. Közbiztonság A szovjet csapatok jelenlétének egyik kézzelfogható negatív következménye a katasztrofális szintre süllyedt közbiztonság volt. A fosztogatások és rablások, melyek felett az orosz parancsnokság kezdetben szemet hunyt, a sokszor részegen verekedő és lövöldöző katonák látványa, valamint a nők elleni erőszak súlyosan demoralizálták a lakosságot. 92 DMf 1943-1947,2S.old. 93 A Mária Terézia-féle magyar testőrség három tiszti díszegyenruhája és a hozzájuk tartozó teljes fegyverzet a fegyvergyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoztak. A megmaradt anyag (báró Fejérváry Géza gárdakapitány egyenruhája) jelenleg az Országgyűlési Múzeumban van kiállítva. 94 Debreceni Napló, XX. kötet (Ms 13/20), október 27-i bejegyzés.
