Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Irodalomtörténet - Balogh László: Kölcsey Ferenc utolsó debreceni lakhelye
146 BALOGH LÁSZLÓ kodása után Kölcsey Péter, a család nagy öregje és gondoskodó jótevője, Kölcsey Sámuelnek hívó szavára tér meg Álmosdra.1 2 1787. május 3-án feleségül vette a Szó'demeteren nevelkedett, ugyancsak nemesi családból való Bölöni Ágnest. A fiatalasszony két gyermekét (az 1788-ban az elsó'szülött, korán meghalt Borbálát, 1790. augusztus 8-án pedig a második gyermekét Ferencet is), anyja Bydeskuty Mária házában, a Közép-Szolnok megyei Sződemeteren szülte meg. Akkoriban divat volt, hogy az ifjú feleség, amikor a szülés elkövetkezik, édesanyjához költözött, ott szülte meg gyermekét, s az első napokban az édesanya segítő gondoskodását élvezte.2 Mihelyt az anya és gyermek megerősödtek, Kölcsey Péter visszavitte őket Álmosdra, a nádfedeles, agyagtéglából épült kúriába. Kölcsey itt, Álmosdon tanult meg beszélni, itt kezdett eszmélkedni. Mivel Bölöni Ágnes nagymamája, Péchy Julianna 1791-ben meghalt, az egymás után érkező gyermekek, mind Álmosdon születtek meg: Sámuel (1793-1845), Ádám (1796-1827). Az egyetlen lánytestvérük, Mária (1794— 1795) kisgyermekként meghalt. Kölcsey életében a sorscsapások folytatódnak. Nagyon hamar árván marad testvéreivel. Apjuk 45 évesen, 1796. augusztus 9-én halt meg Álmosdon. Ferenc ekkor még hatéves volt. Péter öccse, pedig apja halála után 8 hónappal jött világra, 1797. április 27-én. A kis Ferencet még apja halála előtt súlyos csapás érte: fekete himlőbe esett, s elvesztette a fél szemét, melynek hatása rányomta bélyegét egész életére.3 A himlőoltás bevezetéséig a variola - ahogy a halotti anyakönyvekben is gyakran szerepelt - egyike volt azon járványos megbetegedéseknek, melynek fenyegetésétől évszázadokon keresztül rettegtek az emberek. Kölcsey Ferenc végül is megmenekült, de testi ereje is annyira megromlott, hogy a betegsége következményeitől egész életében szenvedett. Kölcsey Péter korai halála után özvegy édesanyjukról és az árvákról apjuk nagybátyja, Kölcsey Sámuel gondoskodott, akinek ekkor már nem volt élő családtagja. Felesége, Félegyházi Julianna 1774-ben, lánya, Borbála, 5 éves korában, 1770-ben meghalt. Álmosdon csak a kedvenc unokaöccse családjával tartotta a kapcsolatot. Kölcseyt 1796-ban beíratták a híres debreceni Kollégiumba. A magányt kedvelő gyermek előre félt a kollégiumi élettől, és attól, hogy a diákok ki fogják csúfolni őt, a félszemű fiút. Hogy ne kelljen - s nem is lehetett - naponta Álmosdról a Kollégiumba utazni, ezért a városban lakott. Csorba 1 Csorba Sándor, Kölcsey Ferenc debreceni diákéveinek irata, Fehérgyarmat, 2012,117. 2 Nemcsak abban az időben, hanem a XX. században is: www.vasiszemle.hu/2008/02/ szell.htm. Az oldal utolsó megtekintése: 2017. március 1. 3 Megjegyzés: A hiedelem szerint a Tiszatájon azt tartották, ha a kemence tüzes melege gyorsan felfakasztja a himlős hólyagokat, meggyógyul a beteg. Az álmosdi legenda szerint a kis Ferenc már nagyon beteg volt, amikor a szoptatós dajkája karjára kapta, beült vele a tüzes kemencébe, kint pedig a gyerek édesanyja mondani kezdte a Miatyánkot. Hétszer kellett volna végig mondania, de az ötödik (más verziók szerint hatodik) után mintha a gyermeke hangját hallotta volna bentről, izgatottan feltépte a kemence ajtaját; a betóduló levegőtől lángra lobbant a parázs, szikra pattant Kölcsey bal szemébe, kiégette ezért nem járt szerencsével a kúra. A himlős hólyagok azonban felfakadtak, nyomtalanul begyógyultak. Meg kell jegyezni, hogy, hogy az eredeti, korabeli ábrázolások a megbízhatóak, Kölcsey Ferenc a jobb szemére volt vak. 3. kép A református Kollégium Kölcsey Ferenc idejében 4. kép Kölcsey Ferenc lakhelye 1796-1801 között Sándor helyesen feltételezte, hogy egy gondozó személynek együtt kellett vele lakni. Első lakhelyének lokalizálására kísérletet tett, de konkrét helyszínt nem tudott meghatározni, azt viszont helyesen következtette ki, hogy Kölcsey Ferenc (és később Sámuel testvérének is) első lakhelye az akkori Német (ma Széchenyi) utcában.4 A ház ma is megvan, híres kis lakójával kapcsolatos történetét külön tanulmány tárgyalja. A fiúkra egyébként pécsújfalui Péchy Imre (Álmosd, 1753 - Pest, 1841) is felügyelt, akinek a család igen sokat köszönhetett. Az alnádor ezenkívül a Hétszemélyes Tábla bírája, 1801 és 1839 között a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka, 1830-ban a Magyar Tudományos Akadémia igazgatótanácsának tagja volt. A főiskolán bevezette a latin helyett a magyar nyelv használatát; sokat tett a tudományok fejlesztése érdekében. Bár a Kölcsey fiúk mellett volt ugyan magántanító, gyakran ellátogatott hozzájuk ő is, mivel rokona volt a Kölcsey családnak.5 Kölcsey Péter halála 4 Csorba,Ám., 15-17. 5 í/0.,116.
