Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Néprajz, Antropológia - P. Szászfalvi Márta: A református vallási turizmus dimenziói és a reformáció évszázados jubileumai
Il6 P. SZÁSZFALVI MÁRTA n kép. Az 1967-es alkotmányozó emlékünnep a Nagytemplomban.159 A reformáció évfordulóira alapvetően jellemző, hogy azokat igyekeztek a más felekezetiekkel szembeni,,botránkoztatások"e\km\éséve\ lebonyolítani. Már az iöi7-es kassai ünnepségek esetében is felmerült, hogy a város „mégse adjon az ellenkező feleknek valami háborúságra okot".160 Ezt a százéves évforduló alkalmával még természetesen az ellenreformáció várható lépései miatti félelem, 1817-ben pedig már inkább a korabeli (vallási) liberalizmus mentén kiformálódó, az ünnepségek szervezését, az ünnepi beszédeket,161 sőt még az adományok tételét162 is befolyásoló valÉnek 1-2. Verse Térj magadhoz drága Sión); Előfohász, igeolvasás, igehirdetés (Dr. Czeglédy Sándor theológiai professzor); Gyülekezeti ének (390. Ének 1. Verse Erős vára mi Istenünk); Előadást tart (Dr. Rózsai Tivadar kollégiumi vallástanár); Kollégiumi Kántus éneke (Schütz 23. zsoltár Vezényel; Berkesi Sándor kollégiumi énektanár); Záró imádság, Miatyánk, adakozás meghirdetése (Nagy Sándor baptista lelkész); Záró ének (89. Zsoltárt Verse az Úrnak irgalmát örökké éneklem); Áldás (Nagy Sándor baptista lelkész). Lásd: TtREL I.3i.b.i48/b.d. Debreceni Egyházmegye igazgatási iratai. Nagytemplom. 1966-1988. Ökumenikus reformációi emlékünnepély a Debreceni Nagytemplomban. Kollégiumi Kántus éneke (Hassler: Erős vár a mi Istenünk Vezényel: Berkesi Sándor kollégiumi énektanár) 159 DF 22569. Fotózta: Béres András, 1967. 160 Révész Kálmán, 1917,68. 161 Lovich Ádám bányakerületi evangélikus püspök egyházkerülete alá tartozó lelkészeinek írt levelében felhívja a figyelmet a más felekezetú'ek iránti érzékenységre, és azt ajánlotta, hogy „a prédikátorok tartózkodjanak a reformátorok fennhéjázó, szertelen magasztalásától és ízléstelenséget okozó dicsőítésétől, amelyre ők - maguk sohasem vágytak -, valamint a máshitú'ek ellen vagdalkozó kitérésektől, a szenvedett üldöztetések érzékeny emlegetésétől, ami könnyen gyűlöletet szül. Inkább Jézus példáját kövessék, aki szeretetet parancsol a rosszakaróinak, s a felölünk balítélettel lévők iránt is.” Lásd: Millisits Máté 2014.; „Eljővén pedig December 7dik Napja: minden szolgáló Prédikátor, a délelőtti Isteni Tiszteleten Rendszerént való Prédikátioját, de a melyben a Római Catholika Vallás, és annak Tudománnyá se nyilvánn, se szántékosann ne illettessék [kiemelés tőlem. P.Sz.MJ, elvégezvénn, szóról szóra ezeket mondja..." Lásd: TtREL.I.33.b.2i.k. Nagykunsági Egyházmegye. Vallásügyek és felsőbbhatósági körlevelek. 1691-1872. 162 Debrecenben már az 1817. november 30. presbiteri ülésen döntöttek arról, hogy az ünnepi istentiszteleten összegyűlt perselypénzt a „fellyebbi mostoha esztendőbe ügyefogyott állapotra jutott szegények,, kik Városba tartózkodnak, minden vallásbeli különbség nélkül [kiemelés tőlem. P.Sz.MJ, és azok a betegek publikáltassanak, a 'kiknek szükségek van a közönséges segedelemre. Jónak (?) látszott az is, hogy egy része annak a pénznek, melly ezen hirdetésre begyül a Superintendendalis Szelási tolerancia, mai értelemben vettökumenizmus motiválta. így például a három-, majd a négyszázéves ünnepségen is részt vettek a többi egyház képviselői is, sőt 1917-ben külön ki is emelték a vonatkozó 1817-es részeket, miszerint az emlékünnepség „oly botránkozás nélkül említett meg, hogy még a más keresztény felekezetekből valók is gyönyörűséggel hallgathatták".163 1967-ben pedig már a program címében is külön kiemelték az ökumenikus jelleget, ami nemcsak a résztvevő hallgatóság, hanem a baptista előadó tekintetében is érvényre jutott.164 Az egyházközségek alaptevékenységükből adódóan mindig is gyakran tettek jótékony célú felajánlásokat, de különösen jellemző ez valamely nagyobb ünnep alkalmával. így például már 1817-ben is találkozunk az ünnepi istentiszteleten összegyűlt perselypénz165 jótékony felhasználásával vagy alapítványok166 tételével, melyek az ünnep, a folyamatos visszaemlékezés hosszú távú fenntartásának lehetőségét is biztosítják. gények számára szakasztódjon el, amit „minden vallásbeli különbség nélkül" a városban tartózkodó, a „fellyebbi mostoha esztendőbe ügyefogyott állapotra jutott szegények" javára kellett fordítani. Lásd: TtREL I.99.C.14. A Debreczeni Református Egyháztanács Jegyzőkönyve. 1789-1818.1817. november 30. Ezen az alkalmon egyébként több mint 222 váltó forint és 12 korona gyűlt össze. Lásd: TtREL I.99.C.14. A Debreczeni Református Egyháztanács Jegyzőkönyve. 1789-1818.1817. december 25. Mezőtúron 1817-ben az ünnepség alkalmából tartott „barátságos ebédből és az utolsók bő alamizsnájából" „vallási különbség nélkül [kiemelés tőlem. P.Sz.MJ felosztott városi szegények" részesülhettek. Lásd: Marjay Károly, 1917,275-276. 163 TtRELJ.99 c.87. Presbyteri gyűlések jegyzőkönyve. 1917. október 31. 164 Uo. 165 Debrecenben már az 1817. november 30. presbiteri gyűlésen elrendelték, hogy az ünnep alkalmával adakozásból befolyt összeget a város szegényeinek megsegítésére fordítsák. Lásd fentebb: Sepsiszentgyörgyön 1917-ben az ünnepi perselypénzt a Kolozsváron felállítandó leánynevelő intézet javára gyűjtötték össze. Lásd: Tőkés József, 1918,106. 166 A mezőtúri egyházközség 1817-ben a Debreceni Református Kollégiumban egy tanuló számára alumneumot alapított, ezzel a felajánlással „a legdicséretesebb módon dicsőítette a százados ünnepet". Lásd: Marjay Károly, 1917,275-276.; 1917-ben az egyházközségek központi utasítás alapján is fel lettek hívva, hogy „különösen gondoljanak az egyházak anyagi megerősítésére első sorban, tegyenek olyan alapítványt, melyet évről-évre növelvén, majd annak kamataiból fedezhessék az egyház szükségeit, hogy ne kelljen mindent egyházi adóból teljesíteni.”; Bujban például a reformáció négyszázados emlékére egy „gyógyhely" létesítésére Bethezda címen tettek alapítványt („... mert helyben orvosi állomás és gyógyszertár is van”). Itt minden évben a reformáció emléknapján összegyűlt perselypénzt is erre a célra ajánlották fel. Lásd: Andrássy Kálmán (összeáll.), 1917 20.; Az Erdélyi Egyházkerület világi díszelnöke, Ujjvárossy József királyi tanácsos Sepsiszentgyörgyön 4000 koronával a jubileumi emlékkönyv kiadását, ezáltal pedig közvetetten, az abból származó jövedelem révén, a Kolozsváron létesítendő Református Felsőbb Leány- nevelő Intézetet támogatta. Lásd: Tőkés József, 1918.117-118.; Hajdúböszörmény főgondnoka, a város polgármestere, Somossy Béla pedig 1914. augusztus 31-én „Oroszlengyelországban Posado Zsulicenél, egy heves ütközet után megsebesültén eltűnt fia után „Dr. Somossy József ügyvéd" néven alapítványt tett a főgimnázium javára. Az alapítvány célja, hogy 1917-től kezdve minden év október 3-án, mikor a 32. honvéd-gyalogezred tájékoztatta fia, Dr. Somossy József eltűnéséről, nyilvános ünnepély tartassák a böszörményi Bocskay Főgimnáziumban a „hajdúböszörményi illetőségű, hősi halállal kimúlt hadbavonultak emlékére". Ennek napját vasárnapra rendelik, vagyis ha október 3. nem vasárnapra esik, akkor a legközelebbi vasárnapon kell az ünnepséget megtartani a felállítandó hősök emlékoszlopának „környékén" (addig a főgimnáziumban), ahol emlékbeszédeket, a főgimnázium énekkara révén
