Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Néprajz, Antropológia - P. Szászfalvi Márta: A református vallási turizmus dimenziói és a reformáció évszázados jubileumai
A REFORMÁTUS VALLÁSI TURIZMUS DIMENZIÓI ÉS A REFORMÁCIÓ ÉVSZÁZADOS JUBILEUMAI 113 a textusokat is.111 Ez a későbbi jubileumokra vonatkozó rendeletekben is megjelenik. A liturgia részeként rendeli a fejedelem a figurális zenét és a művészi karéneket is.112 113 114 115 116 A reformáció első és második évszázados magyarországi megünneplését csak kivételes, sporadikus jelenségként értelmezték az 1917-es megemlékezők. Szembeállítva a német fejedelemségekkel,"3 ahol az ünnepségeken elhangzott prédikációkat, beszédeket,"4 teológiai műveket, centenáriumi disputációkat is megjelentettek,"5 illetve emlékérmeket bocsátottak ki mindkét évforduló alkalmával."6 Kiemelik azonban Szenei Molnár Albertet, aki akkor fordította le és adta ki a zsoltárokat, illetve Skultéty heidelbergi lelkész jubiláris prédikációját, melyben fel vannak sorolva a magyar reformációra vonatkozó adatok, terjesztők, pártfogók nevei."7 Az 1617-es egységes ünnepség elmaradását az 1917-es visszaemlékezők a korabeli politikatörténeti eseményekkel indokolták. A százéves jubileum kapcsán, amelyet „hazánk akkori vigasztalan napjaiba nem lehetett megtartani","8 az ellenreformáció miatti nehéz ünneplés képe jelenik meg. Ilyen nehézségként említik például, hogy az első százados évfordulókor „nagy gyászban állottak őseink..., mivel 1616 végén meghalt Thurzó György nádor, a protestánsok hatalmas pártfogója és vezére..., s daczára az alig 10 éves Bocskai-féle békekötés rendelkezésének, csakhamar éspedig már az 1618-as országgyűlés kimondta, hogy a vallás szabad gyakorlata a templomok szabad használatával nem jár együtt""9 Révész Kálmán egyháztörténész szerint „az ünnepély lefolyásáról, a melyet az egész országban bizonyára a legtöbb gyülekezet és iskola és pedig nemcsak az evangélikus, hanem a református is megünnepelt, csak két helyre vonatkozólag van megbízható tudósításunk",120 Lőcséről és Biccséről. Révész a Lőcsével legszorosabb viszonyban álló Kassán tartandó ünnepség elmaradását azzal indokolta, hogy akkor már a városban működött Forgách Zsigmond főkapitány, aki „minta római egyháznak Pázmány által áttérített túlbuzgó híve" bizonyára inzultusnak vette volna, ha Kassa város az évszázados jubileumot valami feltűnő módon ünnepli meg"121 Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben alkotta ún. pentapolis 1549-től confessio pentapolitana, ötvárosi hitvallás formájában, vallási és politikai szövetségben is egyesült, illetve külön szuperintendenciát alkotott. 1617111 Payr Sándor, 1911,491. 112 A rendeletben külön kiemelték, hogy a gyülekezet által énekelt korálok között az Erős vér a mi Istenünk, „Luther Erős vára", illetve „Mária magyar királyné éneke: Bár hitemért szenvednem kell" is szerepeljen. Lásd: Payr Sándor, 1911,491. 113 Payr Sándor, 1911,495. Vö. Révész Kálmán, 1917,67. 114 Millisits Máté A reformátorok és a reformáció jubileumai. Forrás: [www.reformatus. hu] 2014. január 24. Letöltés ideje: 2016. január 28. 115 Lásd: Altin, Heinrich (szerk.): De liberó hominis arbitrio... sub praesidio. Heidelberg. 1618, Imre Mihály, 2012,209. 116 Forrás: [http://www.luthersepenningen.nl/] Letöltés ideje: 2016. május 5. 117 Patay Károly, 1917,5-6. 118 Patay Károly, 1917,5-6. 119 TtREL I.i66.b.6.k. Presbyteri pótjegyzőkönyv. 1916-1923. Hajdúböszörmény 120 Révész Kálmán, 1917,67. 121 Révész Kálmán, 1917,67. ben Zabler Péter mint szuperintendens, zsinattal kívánta megünnepelni a jubileumot, és Payr Sándor szerint a felvidéki öt szabad királyi város között Kassa is az elsők között volt, amely a „jubileumot elhatározta ".122 Révész azonban Kassa város jegyzőkönyvének idevonatkozó feljegyzéseit idézi, mely szerint bár Lőcséről érkezett egy levél a szuperintendenstől, aki „synódust akart hirdettetni" a jubileum emlékére, de hogy a város „mégse adjon az ellenkező feleknek valami háborúságra okot",123 Kassán az ünneplés csupán szándék maradt. Figyelembe véve a Kassát érintő korabeli politikatörténeti eseményeket (a fent említett Forgách főkapitány kinevezése mellett elég az 1613-as pozsonyi országgyűlésen a katolikus klérussal szemben hozott döntésre,124 vagy Bethlen Gábor törekvéseire125 gondolni), alapvetően természetesnek tekinthetjük a város döntését. A Thurzó Imre által Biccsén rendezett „fényes ünnepélyekről" Lányi Illés püspök Dávid János trencséni alispánhoz intézett 1617. október 6-án kelt hivatalos levele tájékoztat, melyeken a helyi református főurak jelenlétét Révész azzal magyarázza, hogy ez az ünnepély politikai jellegű volt „vallási ünnepély színe alatt".126 Lányi püspök november 11—12-én tartandó kettős ünnepséget rendeltei, amivel egyfelől a reformátusok ünnepsége a római katolikusok előtt „nem lesz feltűnő", lévén november 11., Szent Márton napja számukra is ünnep, másfelől pedig a német és magyar területeken használt különböző naptárak okozta tíznapos eltérés ellenére ünneplésük egy időre esik a németekével.127 Szintén a jubileum korabeli megünneplésének hiányát támasztja alá Révész szerint, hogy Szepsi Lackó Máté terjedelmes krónikájában az 1617-es évhez semmit sem jegyzett fel erre vonatkozóan, holott adott év november 4-hez a bőséges terméssel kapcsolatosan azt lejegyezte, hogy „Szikszó táján húsz hordó bort adtak száz forintért, a hegyaljai borok hordója 9-15 forinton kelt".128 A 200. évforduló ünneplésének akadályoztatásakor a Rákóczi-szabad- ságharc leverését, illetve az „állandóvá lett elnyomatásokat, jogfosztásokat" említik az 1917-es ünneplő reformátusok, amikor „megünnepelni annyival kevésbé lehetett, mert még gyűléseket sem volt szabad eleinknek e vihar utáni - a Rákóczi-szabadságharc leverése utáni - síri csendes időben tartaniuk."129 Külön kiemelik a visszaemlékezők, hogy 1717-ben „140 protestáns templomot vett vissza a hatalom."130 A rendelkezésre álló szekunder adatok leginkább ünnepi emlékbeszédekró'l tanúskodnak, így 122 Payr Sándor, 1911,495. 123 Révész Kálmán, 1917,68. 124 Lásd: Borovszky Samu - Sziklay János (szerk.), 1896,211. 123 Tarján M. Tamás é. n. 126 Révész Kálmán, 1917,68. 127 Payr Sándor, 1911,492. 128 Révész Kálmán, 1917,68-69. 129 Patay Károly, 1917,6. 130 TtREL I.i66.b.6.k. Presbyteri pótjegyzőkönyv. 1916-1923. Hajdúböszörmény. Vö.: Ördarma (Ungi Egyházmegye) presbiteri jegyzőkönyvében olvasható, hogy „Kőtemploma és jól dotált plébániája volt, de a katolikusok 1717-ben elvették... Elfoglaltatván tőle a templom s a parochia, hol egy, hol más helyen adott szállást prédikátorának, s magányos házakban gyűlt össze az Istentiszteletre 1734 esztendeig.” Lásd: Küllős Imre - P. Szalay Emőke (szerk.), 2001,252.
