Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Néprajz, Antropológia - P. Szászfalvi Márta: A református vallási turizmus dimenziói és a reformáció évszázados jubileumai
112 P. SZÁSZFALVI MÁRTA A Virágkarnevál esetében egy már kiforrott idő- és térstruktúrával találkozunk. Az ún. virágkocsik és a fellépők a reggeli órákban a Nagyál- lomástó/ indulnak, majd a belvároson keresztül érnek ki délelőtt, Illetve a déli órák során a nagyerdei stadionba, ahol a délutáni órákban a különböző fellépőket és magukat a virágkocsikat tekinthetik meg a fesztivál résztvevői. Az augusztus 20-i rendezvényeket - az ország más településeihez hasonlóan - Debrecenben is a tűzijáték zárja, amelynek térhasználata szintén a Nagytemplom köré szerveződik, hiszen azt már az 1980-as évektől kezdve105 - egészen az elmúlt évekig - a Nagytemplom mögötti térről bonyolítottak le. A fesztiválok látogatása jellemzően társas tevékenység, így azokat elsősorban családok, baráti társaságok keresik fel,'06 akik fokozottabban igénylik a folyamatos programok meglétét. Ezért a - főként a karneváli menetet a belvárosban szemlélő - turisták a felvonulás után az esti tűzijátékig rendelkezésre álló időt alternatív programokkal töltik ki, ami a stadionban szervezett programok mellett jellemzően a Déri Múzeum és a Nagytemplom megtekintését jelenti. Ez a Nagytemplom esetében a felvonulás alatt nem is lenne lehetséges, mivel a templom előtti tér hagyományosan a karneváli útvonal egyik kiemelt pontja, ezért az itt előadott mú'sorszámok végeztével és a virágkocsik elvonulása után nyitják csak ki a Nagytemplom kapuit, biztosítva a karnevál jelen szakaszon való zavartalan lebonyolítását. Debrecenben tehát - a karneváli menet útvonalának és a település szerkezetének is köszönhetően - a templomturizmus lehetősége rendkívül jól tud integrálódni a fesztiválturizmusba, vagyis a vallási objektum releváns másodlagos turisztikai attrakcióként képes funkcionálni. Bár elsősorban a római és görög katolikus egyházhoz kötődő események kerültek megrendezésre, az ünnep vallásturisztikai vizsgálatával összefüggésben azonban érdemes megemlíteni, hogy 2013-ban az augusztus 20-i programsorozat részeként a város több pontján szerveztek kifejezetten vallási témájú rendezvényt, aminek köszönhetően az ünnep vallási tartalma is fokozottan tudatosodhatott a résztvevőkben. 4.4. A reformáció emléknapja és emlékévfordulója Az őszi évszak református vallási ünnepeit turisztikailag a legkevésbé releváns események között tarthatjuk számon, hiszen a halottak napja, a mindenszentekhez hasonlóan elsősorban a VFR-turizmus, más néven rokon- és barátlátogatás keresletének élénkítéséhez járul hozzá,107 a reformáció emlékünnepe pedig alapvetően gyülekezeti ünnepként funkcionál, így az ünnep turisztikailag „nem hasznosítható", és mint vallásturisztikai attrakciók a református templomokban ilyenkor rendezendő kiállítások merülnek fel. A reformáció emlékünnepére rendezett kiállítások témájukban nem minden esetben kapcsolódnak szorosan az ünnep tartalmához, de természetesen alapkoncepciójuk minden esetben a református 105 Lásd: A Nagytemplom elkérése a Virágkarneválra. 1982. augusztus 6. TtREL l.i.bb.180. 517. 106 Erdős Anikó, 2004,37. 107 Rátz Tamara, 2006b, 27. egyház életéhez, történetéhez kötődik. A templomi kiállítások jellemzően mint turisztikai attrakciók a gyülekezeten túlmutató társadalmi közeg érdeklődésére is számot tarthatnak, sőt a templomturizmus időbeli expanziójaként tekintenek rá a szolgáltatók. A templomi kiállításmegnyitókra általában jellemző, hogy leginkább a tágabban vett gyülekezeti tagok érdeklődésére tartanak számot, mely alól legfeljebb a turisztikai főszezon kiállításainak megnyitói jelenthetnek kivételt. így a reformáció emlékünnepével szemben fennálló turisztikai érdeklődés hiánya még inkább leredukálja az akkori kiállításmegnyitó közegét. 2017-ben viszont már feltételezhetően sokkal frekventáltabb turisztikai attrakcióként jelenik majd meg a reformáció emléknapja. 4.5. A reformáció évszázados jubileumai Közismert, hogy a protestáns egyházak 2017-ben ünnepük a reformáció 500. évfordulóját, remélhetőleg az előző háromszázados évfordulóhoz képest nyugodtabb körülmények között. Az 1917-es hajdúböszörményi dísz- közgyűlésen hangzott el, hogy „Istennek kifürkészhetetlen akarata volt az, hogy a magyar protestáns egyházat a reformátio évszázados fordulói még egyszer sem találták nyugodt és boldog állapotban"108 A reformáció évfordulójához kapcsolódó megemlékezések, hasonlóan az első világháború kitörésének évfordulójához, mint örökségturisztikai attrakciók, az érintett örökséghelyszínekre és -eseményekre irányítják a figyelmet a sikeres látogatómenedzsment révén. A különböző egyházak ünnepei, évfordulói napjaink turizmusának rendszerében alapvetően sajátos helyet foglalnak el, hiszen az örökség-, a városi, a hivatás-, illetve a vallási turizmus fogalmi expanziója révén ma már vallásturisztikai attrakcióként is értelmezhetjük őket. Emellett egyre intenzívebb integráció figyelhető meg napjaink divatos egészség- és aktívturizmusával. A továbbiakban a korábbi százados évfordulók működését, az ezekre való 1917-es visszaemlékezéseket mutatom be, elsősorban a tiszántúli egyházkerület levéltári forrásai alapján, illetve azt, hogy a 2017-es évforduló programjai, mint vallás- és örökségturisztikai attrakciók, miként integrálódnak a turizmus legkülönbözőbb ágazataiba. Az első százados ünnepségek megtartását I. János György szász választófejedelem 1617. augusztus 12-én Drezdában kelt levelében rendelte el, melyben felhívást és utasítást (Instruction und Ordnung) küldött szét „az evangéliumi jubileumi ünnepség megtartására", és hogy nevében a külföldi egyházakat is hasonló eljárásra szólítsák fel.109 A fejedelem 1617-ben három napot tűzött ki az ünneplésre: október 31., november 1., november 2. ™ mindegyik napra két prédikációt rendelt, és pontosan kitűzte 108 Elhangzott az 1917-es hajdúböszörményi díszgyűlésen. Lásd: TtREL I.i66.b.6.k. Presbyteri pótjegyzőkönyv. 1916-1923. Hajdúböszörmény. 1917. október 28. 109 Instruction und Ordnung nach welcher... das instehende evang. Jubelfest solle gehalten werden. Freyberg, 1617. Sopr. Lyc. Könyvtár. Lc. 251. Idézi Payr Sándor 1911: 490. 110 Payr - feltételezhetően a rendelet alapján - kiemeli, hogy ez utóbbi a szentháromság ünnepe utáni 20-ik vasárnapra esett. Payr Sándor, 1911,491.
