Angi János – Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2017 (Debrecen, 2017)
Néprajz, Antropológia - P. Szászfalvi Márta: A református vallási turizmus dimenziói és a reformáció évszázados jubileumai
104 P. SZÁSZFALVI MÁRTA református vallási turizmus kínálatában már a templomturizmus mellett a református tematikus utak, gyülekezeti kirándulások, vallási fesztiválok, a különböző egyházszervezeti szinten szervezett táborok és gyűlések, illetve konferenciák lehetősége is megjelenik. 2. A VALLÁSI TURIZMUS HELYE A TURIZMUS RENDSZERÉBEN A fent vázolt fogalmi expanzió révén a turizmus rendszerén belül elfoglalt helye is jelentős mértékben megváltozott a vallási turizmusnak, mondhatni többrétegű lett. A turizmus két alapvető fajtáját, a szabadidős23 és a hivatásturizmust1'' tekintve a református vallási turizmus dimenziói jellemzően az előbbibe sorolhatók. Kivételt képeznek az egyházak által szervezett tudományos konferenciák, illetve az egyházmegyei, -kerületi közgyűlések, melyek a hivatás-, szűkebb értelemben a konferenciaturizmus körébe tartoznak. A konferenciaturizmus eme, több évszázados múltra visszatekintő formája révén, természetesen nem a legmagasabb árszínvonalú szolgáltatásokat igénybevevő üzleti konferenciákkal azonos mértékben,25 de az egyházak is mindenképpen potenciális fogyasztói piacot jelentenek a konferenciák szervezésére vállalkozó települések és intézményeik számára. A gyülekezeti kirándulások a résztvevő gyülekezeti tagok aspektusából szabadidős turizmusként, a szervező lelkész számára viszont inkább hivatásturizmusként értelmezhetők, hiszen bár térben a lelkész is elhagyja munkahelyét, és utazása során maga is igyekszik kikapcsolódni, „lelki élménnyel feltöltődni", az utazás szervezésével járó kötelezettségek, illetve az említett utastársi viszonyok miatt mégsem tud teljes mértékben elszakadni munkakörnyezetétől, magyarán szabadidős turistaként viselkedni. Az utazás és tartózkodás külsőségekben tetten érhető megjelenése, a turisták élményeinek visszatükröződése, valamint a felkeresett környezettel való kölcsönhatásai alapján különböztetjük meg a tömeg- és azalzetes történelmi esemény emlékére tartják a búcsút (pl. Csíksomlyón)." Lásd: Bárth János, 1990,371. 23 Szabadidős turizmus alatt azokat a turisztikai tevékenységeket értjük, amelyek az emberek munkaidején kívüli, legtöbbször önálló döntésen alapuló időfelhasználásból erednek. A szabadidős turista önmaga határozza meg a felkeresett desztinációk körét, ő dönt az utazás időpontjáról, helyéről, intervallumáról, és a költségeket is saját maga fizeti. Az együtt utazók köre a családi, baráti kötelékekből kerül ki, a munkahelyi kapcsolatok átültetése ebben az esetben nem jellemző. A szabadidőben zajló utazások elsődleges célja a kikapcsolódás, a hétköznapi (munka) környezetből történő kiszakadás. Lásd Michalkó Gábor, 2012,41. 24 Hivatásturizmus, más néven MICE turizmus (Meetings, Incentives, Conferences and Exhibition) alatt a turista foglalkozásának gyakorlásával összefüggésbe hozható utazásokat értjük. A hivatásturizmus fogalomkörébe sorolt utazásokról a munkáltató dönt, de a kiküldetésre a munkavállaló is tehet javaslatot. Hivatásturizmus alatt elsősorban konferencia-, üzleti és incetive turizmust értünk, de a terepmunka, turné vagy a versenyek révén a kutatás, művészet vagy a sport révén megtett utazások is a hivatásturizmus körébe sorolhatók, és így a mások utazásait bonyolító utazásszervezőket, buszsofőröket, utaskísérőkét, stewardeseket stb. is hívatásos utazóként kezelik. Lásd: Michalkó Gábor, 2007,39-, 2012,41. 25 Michalkó Gábor, 2012,182. ternatív turizmust26 A vallási turizmust alapvetően átmeneti formaként értelmezhetjük,27 hiszen a tömegeket megmozgató fürdőturizmussal szemben a templomok meglátogatása alternatív programként funkcionál, a Mekkába vagy Rómába áramló emberáradat viszont egyértelműen tömegturizmusként értelmezhető. A református vallási turizmus egyes dimenziói között szintén kvalitatív és kvantitatív szempont alapján is különbséget tehetünk. így Debrecenben az augusztus 20-i Virágkarnevál során a Nagytemplomba áramló turistatömeg látogatását a más alkalommal a templomba látogató csoporttal összevetve egyértelműen tömegturizmusként kezelhetjük. Ezzel szemben a Virágkarnevál összefüggésében, a városi rendezvény profán programjait tekintve viszont inkább alternatív turizmusként értelmezhetjük. Egyértelműen az alternatív turizmus körébe sorolható a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei kis települések, Tákos, Csaroda, Csenger stb. művészet- és művelődéstörténetileg is jelentős templomát érintő templomturizmus, hiszen esetükben a szervezők már egyértelműen törekednek a megszokottól eltérő, szinte személyre szabott igényeket kielégítő programok biztosítására, és természetszerűen közvetlenebb viszony alakul ki a szolgáltatók és a látogatók között. A turista mozgásának iránya és az utazás térbeli kiterjedése alapján különböztetjük meg a belföldi és a nemzetközi turizmus típusát.28 A vallási turizmusból származó bevételek és látogatói forgalom tényleges mérésének nehézségét éppen a belföldi és a nemzetközi vallási turizmus adatainak összemosódása eredményezi, amit ráadásul a vallási turizmus bizonytalan 26 A tömegturizmus résztvevői olyan szolgáltatásokat vesznek igénybe, melyeket „nagy tételben, sokszor standardizálva, közel azonos élményt nyújtva állítanak elő". Sajátossága a szolgáltatások fogyasztása révén szerezhető élmények sematikus, hasonló környezetben átélhető jellege, illetve az egyéni érdeklődés kielégítésének minimális szándéka. A tömegturizmusban résztvevő turista ritkán kerül személyes kapcsolatba a helyi társadalom képviselőivel, és a szolgáltatókkal való kapcsolatai jellemzően felületesek. Ezzel szemben az alternatív turizmusra jellemző, amely szemléletében, méretében és hatásában is jelentősen eltér a tömegturizmustól, hogy a szolgáltatók nagyobb figyelmet fordítanak „az egyén átlagtól eltérő érdeklődésének a kielégítésére", vagyis a megszokott, hagyományos szolgáltatásokhoz képest más, egyéni, „személyre szóló alternatívákat is felkínálnak". Lásd: Michalkó Gábor, 2007,40. Vö. Sándor Renáta, 2013,61. 27 Alternatív turizmusként kezeli többek között Martonné Erdős Katalin (Martonné Erdős Katalin, 2009,18.) és Sándor Renáta (Sándor Renáta, 2013,61.). Pusztai Bertalan a „ma tömegeket megmozgató, másoknak pedig munkát adó, jelentős bevételeket termelő szervezett tömegturízmus"-ként, illetve „annak egy speciális fajtájáéként kezeli a vallásos motivációjú utakat, vagyis a zarándoklatokat. Lásd: Pusztai Bertalan 2000,180. Korpics Márta Medjugorje zarándokhely turisztikai desztinációvá alakulása kapcsán „áramló tömeg", „felfedező tömegturistákról" beszél, és egyértelműen kvantitatív szempontok alapján tesz különbséget a „felfedező turisták” és a „felfedező tömegturisták" között. Lásd: Korpics Márta, 2003,111-112. 28 Belföldi turizmus alatt egy adott ország állampolgárainak az állam határain belül zajló utazásait értjük, azokat az utazásokat pedig, melyeknél az egyik szuverén ország állampolgára egy másik területére lép, a nemzetközi turizmus részeként kezeljük. A külföldi állampolgárok érkezése alatt beutazást, az adott ország állampolgárainak határon túlra való „mozgása" pedig kiutazást jelent. Az előbbit turizmusgazdaságtam szempontból aktív, az ország devizamérlegét növelő, az utóbbit pedig passzív, az ország devizamérlegét csökkentő turizmusnak tekintjük. Lásd: Michalkó Gábor, 2012,32.
