Lakner Lajos (szerk.): A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2016 (Debrecen, 2016)
Történettudomány - Krankovics Ilona: Egy vásári szabólegény és utódai gazdagodásának története (Vállalkozások születése, virágzása és csődje Debrecenben a 18. és 19. század idején)
44 KRANKOVICS ILONA Az 1846-ban Diószeghy Sámueltől kölcsönzött 5000 konvenciósforinttal magára vállalt kamat- és tőketörlesztési kötelezettséget nem jegyezte föl a kereskedő. A tartozás visszafizetését viszont bizonyosra vehetjük, mivel mindkét köztiszteletnek örvendő személyiség városszerte híres volt a becsületességéről. 1846-ban egy másik debreceni polgárhoz is kölcsönért fordult. Özvegy Nagy Sándorné asszony 552 pengő forinttal, azaz 120 darab arany forinttal segítette az adósságból-adósságba keveredő kereskedőt. A Diószeghy Sámultó'l és az özvegy Nagy Sándornétól kölcsönzött összeg nem oldotta meg Kis Orbán (II.) János anyagi gondjait. Alighanem csak a Lyka Anastasiustól kapott törlesztési haladék mentette meg a nagyobb bajtól, esetleg egy idő előtti csődtől. A szívélyes gesztus, melyet a pesti nagy- kereskedő mutatott régi kereskedőtársa iránt, egyet jelentett azzal, hogy őt továbbra is saját érdekei szerint irányíthatta. Ha a dolog úgy hozta magával, számára előnytelen vásárlásokba is belekényszeríthette a debreceni kereskedőt. Lyka Anastasius követeléseivel még hosszú éveken keresztül számolnia kellett Kis Orbán (II.) Jánosnak. A két kereskedő között született elismervény, melyet 1851. december i-én kelteztek, 150 váltó forint, azaz tízezer forint után járó háromhavi kamat kifizetését igazolja. Az adóslevél megszületésének sem idejéről, sem körülményeiről nincs tudomásunk. Valószínű az áruhitel tartozást minősíthették át készpénzfizetési hitellé, amely után évi 6%-os kamatot kellett fizetni. Sajnos a töredékes források nem részletezik ennek a kölcsönnek a kibontását. Lyka Anastasius 1849. december 10-én keltezett felháborodott hangú leveléből azonban arra következtethetünk, hogy Kis Orbán (II.) János szemrehányással élt a pesti kereskedőnél, őt okolva a már-már válságossá vált helyzete miatt. Lyka felháborodottan utasította el az őt ért vádat: „de ne okozzon engemet, mert ezen a földön Isten után senki sem szolgálhatná jobban Barátom Uramat az időnek mostohasága, a helyzetének megromlásának az oka."68 Kis Orbán (II.) János tevékenységét elemezve szembetűnő, hogy a kereskedés folyamatos működtetése, a családi vagyon megmentése érdekében felvett hitelek - mint a hínár szálai - körülfonták, s az adósságcsapdából nem engedték kiszabadulni. A debreceni vállalkozásokat külön-külön vizsgálva, működésüket elemezve, visszatérően ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk. Az esetek többségében egy-két év elegendő volt ahhoz, hogy az áruhitel és a bizományi lerakatok segítségével a vállalkozás fellendüljön, működése mérhető legyen. Az indulást követő felfutást szinte kivétel nélkül zuhanásszerű visszaesés követte. Ez jellemző a Kis Orbán cégre is. Megvizsgálva a vállalkozások kintlévőségeit, kiderült, a Kis Orbán cég egyik vállalkozása esetében sem a behajthatatlan tartozások okozták a fejlődés megtörését. Azt el kell ismerni, hogy végtelen csábító ereje volt a hitelbe kapott árunak, de elenyésző kivételtől eltekintve minden mesterember kifizette tartozását. A kereskedéseket vizsgálva, egy bizonytalan, az ide68 Üzleti levelek. 1849. december 10-én kelt levelében arra panaszkodik, hogy „minden évben egyre silányabb jószág jön és kívánnak érte egyre többet. A jószág egy pár kézben van, többen összebeszéltek, hogy az árat tartsák." oda ingó kötélen egyensúlyozó ember képe villan fel a szemünk előtt. Elég volt egy feleség elvesztése, vagy néhány egymást követő aszállyal sújtott esztendő ahhoz, hogy valaki, ha nem is földönfutóvá, de elesetté váljon. A szegénységtől rettegő ember nem vásárolt. Kis Orbán (II.) János üzletkönyvének lapjai arról árulkodnak, hogy 1846-tól kezdődően kereskedése lassú, fokozatos felszámolására készül.69 A szerencsésen megőrződött forrásokból a Kis Orbán família három generációjának mintegy száz éves története volt megrajzolható a rendiség hanyatlásának és a polgárosodás kibontakozásának egymással érintkező periódusaiban. A céhes ipar és kereskedelem bomlása és a haszonorientált kereskedők térhódítása jellemzi ezt a korszakot. A Kis Orbán família és Debrecen városa is e nagy gazdasági és társadalmi váltás évtizedeiben keresi a továbblépés lehetőségét. Még az ipari forradalom infrastrukturális hatása nem érződik a város kereskedelmén és hiteléletén, de az már lépten-nyomon tapasztalható, hogy a céhek gazdaságot és társadalmat formáló szerepe megingott. A korlátokat nem tűrő „új rend" éppen átlépni készül rajtuk. Ilona Krankovics The Story of the Wealth of a Tailor's Apprentice and His Descendants (The birth, flourishing, and failure of enterprises in Debrecen during the 18th and 19th centuries) Using invaluable documents and records, the hundred-year-long history of three generations of the Kis Orbán family could be drawn up in the era marked by the decline of feudalism and the emergence of a middle class. This era is characterized by the decay of the guild industry and trade and the growth of profit-oriented merchants. The Kis Orbán family, along with the city of Debrecen, was looking for opportunities for improvement in this period of great economic and social transformation. The infrastructural impact of the industrial revolution could not be felt in the commercial life of the city at that point but it was already clear that the role of the guilds influencing the economy and society faltered. The "new class'' that knew no limits was about to leave them behind. 69 Üzleti levelek. Markó József 1847-ben arról tudósította Kis Orbán (II.) Jánost, hogy megállapodásra jutott a fiával a gyár működtetését illetően. Az apa és fiú közötti megegyezés szerint Markó József végzi továbbra is a gyár termékeink eladását, míg fia átveszi a termelés irányításét. Nem ismerjük Kis Orbán (II.) János válaszát a Markó cég utódlását illetően, valószínű örült, hogy régi üzlettársa mellett, annak fia folytatja az apja által megkezdett munkát. Örült akkor is, mikor Lyka Anastasus fia vette át apjától a kereskedést. Gyermektelen férfiként azonban fájdalmas érzés volt számára mikor a vállalkozása felszámolása mellett döntött. A Kis Orbán család kereskedelmi vállalkozása Kis Orbán (II.) János tevékenysége során élte fénykorát. Az ő vezetése alatt teljesedett ki a cég bőrkereskedése. A család tartozásait, anyja végrendeletének engedelmeskedve - Lajos testvérével közösen - 1843-ra kifizette. A kereskedői szakértelmét városszerte elismerték. Az 1843-ban felépült István gőzmalom alapító részvényese. Igen megfontoltjó üzletember, az 1850-ben Debrecenben felállított Kereskedelmi és Iparkamara alapító tagja, tanácsosa. Az 1846-ban alapított Debreceni Első Takarékpénztár tagja és részvényese. Megbecsültségére mutat, hogy 1860-tól 1874-ig a Debreceni Takarékpénztár aligazgatója volt.
